Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Dóka Klára: A Körös-vidék helytörténeti forrásai az Országos Vízügyi Levéltárban: a Körös-vidéki vízitársulatok iratai, 1851–1948 / 415–424. o.

köt helyeztek, a pénzkezelést számvizsgáló bizottság ellenőrizte. Az irodatisztnek a nyilvántartó segített, az altisztek között gépészt, a szolgaszemélyzetnél gépkezelőt is alkalmaztak a szivattyútelepek felügyeletére. Az 1900-as jegyzőkönyvek különösen érdekesek. A társulat területén ekkor halásztársulat alakult, amelynek tagjai mind részesei voltak a Sebes-Körösi Vízszabályozó és Ármentesítő Társulatnak. 1900-ban elhatározták, hogy a csatornákat élővízzel töltik meg, amellyel száraz időben öntözni lehet. A vizet a Sebes-Körösből vezették a halászat céljaira fenntartott holtmedrekbe és csatornákba. A Fekete-Körösi Társulat hasonlóképpen kívánta megoldani a vízpótlást csatornáiban. Vita keletkezett, hogy a Sebes-Körös kisvizét ki használhatja. Végül a Földművelésügyi Minisztérium döntötte el a kérdést, meghatározva a mederben maradó vízmennyiséget, a felesleget pedig elosztotta a két társulat között. A szervezet nagy gondot fordított a belvízlevezetésre. 1902-ben díszes kiállítású kötetet készítettek ,A Sebes-Körösi Vízszabáfyozó és Ármentesítő Társulat által végrehajtott belvízrendezési munkálatok leírása" címmel. 1930—1940 között fennmaradtak azok a kérelmek, amelyeket az egyes birtokosok intéztek a társulathoz a belvizek miatt. Főként a kisbirtokosok panaszkodtak, akiknek 5-10 holdas földterületeiből vett el a belvíz. Értékes fonás a „belvízművek törzslapjai" című gyűjtemény is. 1941—1942-ben készült, visszamenőleg tartalmazza az összes csatorna, övgát, híd, áteresz műszaki leírását, terveit. A társulat iratai között megtalálható az 1895—1903-as ártérfejlesztési anyag is. Főként a térképanyag érdekes, amelyből szemléletesen nyomon követhető a műszaki ártérfejlesztés menete. Rendelkezésre állnak a Sebes-Körös árvizét rögzítő hosszszelvények és a hozzájuk tartozó helyszínrajzok is, amelyeken az árvízszintnél mélyebben fekvő pontokat — a tényleges árteret — szintezés segítségével bejelölték. A társulat utolsó alapszabályát 1938-ban hagyták jóvá. Adataik az államosításkor a következők voltak: - érdekeltségi terület: 140 418 kat. hold - töltés: 378 kat. hold - csatorna: ? - társulati vagyon: 3 383 180 Ft - befektetett tőke: 50 128 348 Ft

25 A Hosszúfoki Ármentesítő Társulat iratanyaga az OVL-ban — viszonylag nagy mennyisége ellenére — szegényes.

26 1852-ben a társulati ártér 43 780 kat. hold volt, ami a későbbiek során 77 865-re növekedett. A századfordulón a töltések hossza 149 740 m volt. Az árteret a Sebes- és Kettős-Körös, a Gyepes és Határéri csatornák, valamint a Holt-Sebes-Körös határolták. A társulat székhelye Békés volt. Az iratanyag első része jegyzőkönyvekből, előadások szövegéből áll, főként az öntözés megszervezésével kapcsolatban. A vízjogi engedélyek elsősorban a társulat belvízrendezési munkáira — a csatornákra és a műtárgyakra — vonatkoznak. A gyűjteményben megtalálhatók a társulati földterületek telekkönyvi és kataszteri birtokívei is. A tervanyag — a vízjogi engedélyekhez hasonlóan — csatornák és szivattyútelepek építésével és bővítésével kapcsolatos (pl. szepespusztai, cserepesi, büngösdi, lugosi, dióséri csatornák). Technikatörténeti szempontból különösen a büngösdi létesítményre vonatkozó anyag érdekes. A társulat iratait — hossz- és keresztszelvényekből álló nagy mennyiségű térképanyag egészíti ki. Államosításkor adataik a következők: 421