Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve IV. Szerkeszti: Gazdag István. Debrecen, 1977. / 384–386. o.

A III. kötet az első tematikus szám, melyben agrártörténeti tanulmányokat olvashatunk a XIV. századtól 1956-ig terjedő időben. Szélesedik a tanulmányok által átfogott terület is. Orosz István írásában már a Hajdúkerület városainak szőlőtermésével foglalkozik. Módosult a kötet szerkezeti felépítése is az előző számokhoz viszonyítva: a tanulmányok mellett Közlemények címszó keretében forráspublikáció is található. — Ezt a változást külön is örömmel lehet üdvözölni, hiszen elsősorban a levéltárak hivatottak a forrásközlésre. — Szerkezeti módosítás még, hogy e kötetben kezdték meg Hajdú-Bihar megye helytörténeti irodalma bibliográfiájának közlését (1971—1972. év), melynek hasznosságát, a tájékozódást elősegítő voltát nem kell hangsúlyozni a Levéltári Szemle olvasói előtt. A IV. kötet szerencsésen ötvözi az előzőleg megvalósított módosításokat. A hét tanulmány mellett megtalálhatók a Közlemények, a Fórum, mely különböző kutatási témák levéltári forrásait tárja fel a kutatók munkájának segítése céljából. A kötet negyedik szerkezeti egysége a Bibliográfia. Ez is tematikus szám. Hét ipartörténeti tanulmány található a kötetben elsősorban Debrecen, illetve a megye területéről a XIX—XX. századból. A tanulmányok az iparosodó Debrecen keresztmetszetét adják, bepillantást engedve a céhesipar, a kartellek, a pénzintézetek, a szocialista iparosítás világába. Béres András a Hortobágy ipari létesítményeivel, azzal a küzdelemmel ismerteti meg olvasóit, amely az egyes iparosítási kezdeményezések velejárója volt. Olvashatunk a hortobágyi vízimalomról, a gyáripar megteremtésének gondolatáról, a halastó hasznosításáról, a sajtgyárról, gyapjúmosóról, a nádüzemről, a vágóhídról stb. Ez a tanulmány szervesen kapcsolódik a szerzőnek a Hortobággyal kapcsolatos eddigi kutatásaihoz. Gazdag Istvánnak a reformkorszakba, a céhek világába kalauzoló tanulmányának az a legfőbb értéke, hogy a kérdőívekre adott válaszok elemző feldolgozása nyomán képet kapunk a céhes iparosok élet- és munkakörülményeiről, a céhes ipar válságáról, a gazdasági, társadalmi fejlődés fontos kérdéseiről. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara 1890-1900 között megvalósított iparpolitikai törekvéseiről olvashattunk üjlaky Zoltán tollából a sorozat I. kötetében. E kötetben pedig az intézmény 1901—1910 közötti tevékenységével ismerkedtünk meg. A szerző elemzései alapján láthatjuk, hogy a DKI, bár igyekezett törvényes érdekvédelmi jogaival élni, alapvetően a munkaadók érdekeit képviselte a kisiparosság háttérbe szorítása mellett. Soós László tanulmányában a Debreceni Textilművek elővállalatainak történetével ismerkedhetünk meg. Nyomon követhetjük az iparág fejlődését a hazai zsinór- és szalaggyártásnak a XIX. századvégi kisipari jellegétől a textilgyár 1948-ban bekövetkezett államosításáig. Dicséret illesse a szerzőt, hogy a.meglehetősen bonyolult termelési, szervezési vonatkozások között az összefüggések jó megláttatásával segít eligazodni. Szűcs Ernő a debreceni téglakartell kialakulásáról és működéséről (1936—1944) szóló tanulmányának keretén belül a kartellalakítás előzményeivel, szükségességével foglalkozik először, majd a kartellalakítás körülményeivel, problémáival, egyes szakaszaival, a kartellen belül az egyes üzemek részére a kontingensarányok alakulásával, a kartellalakítás jelentőséjével. Tanulmánya különösen abból a szempontból fontos. hogy a kartellalakítás helyi, vidéki vonatkozásaival ismerkedhetünk meg. 385