Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - IRODALOM - Jároli József: Sándorfalva története és népélete. Szerkesztette: Id. Juhász Antal. Sándorfalva, 1978. / 378–382. o.

szegényes saját iratanyaga maradt meg a Csongrád megyei Levéltárban, az is csupán a Horthy-korszak végéről. Csupán a képviselőtestületi jegyzőkönyvek sorozata van meg csaknem teljességgel. A szerző, amint a jelzetekből látszik, az ebből adódó hiányokat a megyei szervek iratanyagából igyekezett pótolni, mert a járási apparátus iratai is nagyobbrészt elkallódtak. A község irodalma sem számottevő, historiográfiájában csupán két rövid lélegzetű elavult községtörténeti feldolgozás szerepel. így elsősorban a különböző országos statisztikai kiadványok sándorfalvi adatait, a sajtó, a visszaemlékezők adatközléseit kellett a múlt megrajzolásához segítségül hívni. Minden tárgykörben az alapítástól napjainkig ad összegezést a szerző az események, információk időrendjében. Terjedelemben az alapítás körülményeit taglaló rész mellett a művelődésügy története a legnagyobb. Igen részletes leírását kapjuk az iskolázás, az óvodaügy, a közművelődés, a könyvtárügy és a társadalmi egyesületek történetének. Nem véletlenül, hiszen a község általános helyzetének, természetesen nem lebecsülve a többi téma fontosságát, kitűnő mutatója a kulturális élet. A felszabadulás előtti, szinte megoldatlannak látszó nehézségekkel küzdő iskolaügy bemutatása alapján lehet igazán érzékelni az elmúlt három évtized változásait. Nem kevésbé érdekes az egyesületi élet részletes bemutatása sem, hiszen a községben működő különfajta olvasókörök, egyletek mintegy keresztmetszetét adják a felszabadulás előtti Sándorfalva társadalmának. Megindító olvasmány a közlekedésről szóló alfejezet, amelyben a község harcát ismerjük meg a Szegeddel összekötő kövesút megépítéséért. Végigkísérték a község múltját egészen a felszabadulást követő földosztásig a földkérdés megoldatlanságából adódó egzisztenciális problémák is. Az uradalom szorításában vergődő falu minden társadalmi rétege az uradalom kiszolgáltatottja volt, annak kellett eladni munkaerejét, bérletért instanciáznia. A végleges megoldást, ha valahol, akkor Sándor falván is a földosztás jelentette. A földhözjuttatott egykori zsellérek azonban, ha élni akartak, össze kellett fogniok, és ebből a kezdeményezésből nőtt ki Sándorfalván is, nem kevés buktató és megtorpanás árán a modern, nagyüzemi mezőgazdaság. A község iparának felszabadulás előtti helyzetére is erősen rányomta bélyegét az uradalomtól való függés, hiszen a lakosság szegénysége miatt igen csekély fizetőképes kereslet mutatkozott. így elsősorban azok a szakmák tudtak gyökeret verni, amelyek termékeire az uradalom rendszeresen igényt tartott. A felszabadulást követően a kisiparosok szövetkezetbe tömörülése után csak az 1960-as években jelenik meg a mezőgazdasági termeléssel összefüggő ipar. Az ipartörténet lapjain jó összegzést kapunk a Sándorfalván készült iparcikkekről, amelyek közül több keresett exportcikk. A történeti fejezet a forrásbázis említett hiányai ellenére is alapos kutatómunkát, körültekintő anyaggyűjtést tükröz. Külön említést érdemel, hogy a szerző ahol lehet, igyekszik túllépni a községi szemhatáron, és a környező, sokban hasonló adottságú községekkel összevetve adatait, elemzi a rendelkezésére álló információkat. Néhány, elsősorban az anyag formába öntésére vonatkozó megjegyzést azonban feltétlenül tennünk kell. Mivel a források hiánya több esetben nem eredményez folyamatos adatsorokat, a szerző az egyes források anyagát kimerítő részletességgel elemzi. így sok információ került a főszövegbe, aminek egy része inkább a jegyzetekbe kívánkozna. (Főleg 380