Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - IRODALOM - Jároli József: Sándorfalva története és népélete. Szerkesztette: Id. Juhász Antal. Sándorfalva, 1978. / 378–382. o.

a településtörténetben, de ugyanez némi megszorítással a többi alfejezetre is érvényes, annak ellenére, hogy zömmel az adattárban kaptak helyet azok a statisztikai adatok, névsorok, táblázatok, melyeknek nem minden adata került a főszövegben felhasználásra.) Az elmondottak miatt néha egészen bonyolulttá válik a mondanivaló kifejtése. Ezt érezhette is a szerző, mert a legbonyolultabb alfejezethez, a betelepülés körülményeit bemutatóhoz, külön eseménynaptárt is készített. Ami a fejezet stílusát illeti, szépírói kvalitásokat megcsillogtató gondolatsorokat színtelen, leíró részek követnek, ami többször zavaró egyenetlenséget okoz. Művészek, művészélet Sándorfalván címmel Szelesi Zoltán összegzése a községben élő, vagy onnan elszármazott, de a község életére ma is visszaható művészegyéniségek portrészerű életrajzát adta. ökonomikusán, a művészi fejlődés szempontjából szükséges adatokat felsorakoztatva elemzi művészeti alkotásaikat. Részletes művészettörténeti, esztétikai fejtegetésekbe nem bocsátkozik, amit a terjedelem és a kötet jellege természetesen nem tesz lehetővé. Az anyaghoz gonddal válogatott reprodukció melléklet is készült, a bemutatott alkotók legjellemzőbb műveiből. Sándorfalva népéletének bemutatásakor dr. Juhász Antal szinte kizárólag terepmunkával összegyűjthető recens anyagra támaszkodhatott, összegzésében a népélet legfontosabb területeinek bemutatására törekedett, így a néprajzi fejezet sem tartalmazza a község teljes néprajzi feltárását. (A népmesékből, mondákból, gyermekjátékokból csak az adattárban kaphatunk ízelítőt.) Elsősorban a termelő tevékenységgel, munkaszervezettel, társasélettel foglalkozó tanulmányban, egy már elmúlásra ítélt paraszti életforma értékeit mentette meg a mai Sándorfárvának. A közreadott anyag bizonyítja, hogy az egy évszázada együtt élő sándorfalviaknak is vannak megörökítésre méltó hagyományaik, amelyek megmentése szinte az utolsó pillanatban történt meg. A hagyományok megőrzése mellett szól az is, hogy a község lakóinak nagy többsége a szegedi nagytáj néprajzi sajátosságait magánviselő helységekből származik. A néprajzi fejezet remekül egészíti ki a történeti részből nyert faluképet, sajátos módszerével nagyon sok területet tud árnyaltabban bemutatni. A termelő tevékenység összegzésében felvonul előttünk a községben élő minden rendű, rangú embercsoport, bepillantást nyerünk szorgos mindennapjaik krajcáros gondokkal küzdő világába. Az életmód, a társasélet, a hiedelmek, a társadalmi hierarchia paraszti rendje jól mutatja a lehetőségekhez alkalmazkodni kénytelen „célszörü szegény embör" életvitelének kényszerű logikáját, a szegénységgel, betegséggel, elemi károkkal való szüntelen viaskodását. A szerző lényegláttató, tömör fogalmazását hitelessé, élményt nyújtóvá teszik az adatközlők mondandójából szó szerint idézett gondolatok, megállapítások, emlékek. Kitűnően illeszkedik Juhász Antal anyagába a táncélet és a néptánc feldolgozását nyújtó alfejezet, Felföldi László és Martin György tollából. A táncalkalmak táblázatos kimutatása az esztendő néprajzának, a népi szórakozási alkalmak bemutatásának kitűnő eszköze. A téma fontosságát kiemeli, hogy a játék, majd a közös szórakozás a felnövekvő nemzedékek tradicionális nevelő iskolája, a nehéz paraszti munka után a bajokat feledtetni tudó kikapcsolódás lehetősége. összegezve, a néprajzi fejezet, miután a népélet ismeretanyaga sok rokonságot mutat a szegedi nagytájéval, minden lényeges mozzanatnál, de főleg a környező településekkel 381