Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - IRODALOM - Föglein Gizella: A magyar népi demokrácia története, 1944–1962. Szerkesztők: Balogh Sándor, Jakab Sándor. 1978. / 373–377. o.

történet mellett, de tőle elválaszthatatlanul és vele kölcsönhatásban a gazdaság-, a társadalom- és a kultúrtörténet szálai is nyomon követhetők. A kötetben világosan elhatárolódnak a népi demokratikus korszak egyes fejlődési szakaszai, amelyek a legszorosabb kapcsolatban állnak és feltételezik egymást, de sok tekintetben ezek egyúttal e korszak önálló fejezetei is. Az 1944-től 1948-ig terjedő első periódust alapos elemzés tárja fel. A Vörös Hadsereg felszabadító harcai Magyarországon nemcsak a második világháború végét jelentették, hanem egy minőségileg új politikai hatalom külső, nemzetközi feltételeit is biztosították. A szerzők a történeti irodalomban elsőként fogalmazzák meg, hogy az új népi demokratikus hatalom széles belső összefogás eredményeként 1944. december 21—22-én született meg - az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az általa megválasztott, koalíciós jellegű Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejöttével. E hatalom sajátossága abban állt, hogy benne a társadalom minden demokratikus, antifasiszta erői képviselve voltak. A szerzők nyomon követik az új hatalom egyes bel- és külpolitikai lépéseit. Az egyik legelső és legégetőbb feladat a földosztás végrehajtása volt. A nagybirtok felszámolásával radikális változások mentek végbe a parasztság egyes rétegeiben, s a földtulajdon megoszlásában is lényeges módosulások következtek be. Szemléletesen kirajzolódik az olvasó előtt, hogy a népi demokratikus hatalom gazdasági megalapozásának elengedhetetlen feltétele volt a pénzügyi stabilizáció. A bányák, majd a bankok államosításával nagyrészt megvalósult az ipari és a banktőke felszámolása. A kötetből világosan kibontakozik, hogy e periódus kulcsfontosságú belpolitikai eseményei voltak az 1945-ös nemzetgyűlési és az 1947-es országgyűlési választások, melyek a koalíciós pártok erőpróbáinak egy-egy sorsdöntő állomását jelentették. Az 1945-ös választásokon ugyanis az abszolút többséget a Független Kisgazdapárt szerezte meg, melyet a polgári jobboldal és a katolikus egyház is támogatott. Az l"947-es választások eredményei pedig már a pártok közötti erőviszonyok alapvető módosulását tükrözték. A jelentősen megerősödött Magyar Kommunista Párt a másik két baloldali párttal (a Szociáldemokrata Párttal és a Nemzeti Parasztpárttal), valamint a sok tekintetben megújult Független Kisgazdapárttal együtt megkapta a szavazatok 60%-át. (1946 folyamán a jobbszárny, majd 1947 tavaszán a centrum — pozícióit és befolyását vesztve — kivált a Kisgazdapártból és vezetőségében a balszárny képviselői jutottak többségbe.) Ugyanakkor a megosztott és egymással is versengő polgári és kispolgári ellenzéki pártok vereséget szenvedtek. Ezek a választási eredmények egyben a „fordulat évének" a nyitányát jelentették a magyar politikai életben, amely a két munkáspárt, a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésével és a néphatalom megvalósulásával teljesedett ki. A politikai és a gazdasági életben bekövetkezett változásokkal, gyökeres fordulattal egyidejűleg nagy utat tett meg a népi demokratikus Magyarország a kultúra demokratizálása terén is. Ebben a vonatkozásban a szerzők mindenekelőtt az egységes, nyolc osztályos általános iskola megteremtésére, a dolgozók közép- és felsőfokú állami oktatásának megszervezésére és a népi kollégiumok hálózatának kiépítésére hívják fel a figyelmet. A népi kollégiumok egyedülálló példa volt a népi demokráciákban a munkások •és a dolgozó parasztok tehetséges gyermekei továbbtanulásának elősegítésében. 374