Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - IRODALOM - Föglein Gizella: A magyar népi demokrácia története, 1944–1962. Szerkesztők: Balogh Sándor, Jakab Sándor. 1978. / 373–377. o.

Külön is említést érdemel, hogy a szerzők elsőként vázolják fel a népi demokratikus kormányzat külpolitikáját. Ennek keretében — döntően levéltári forrásokra támaszkodva — mutatják be a fegyverszüneti megállapodást, a német nemzetiségi lakosság kitelepítését, a magyar—csehszlovák lakosságcserét, s nem utolsósorban a párizsi békekonferencia eseményeit és a Magyarország szempontjából nem egy tekintetben hátrányos döntést hozó békeszerződést. Az 1948-tól 1956-ig terjedő periódus már a közvetlen szocialista építés, konkrétabban a szocializmus alapjai lerakásának első szakasza Magyarországon. A szerzők ennek mind a külső, mind pedig a belső feltételeit részletesen elemzik. A nemzetközi helyzet az imperializmus hidegháborús politikája miatt igen kedvezőtlen, a végsőkig kiélezett volt. S a hidegháború a koreai félszigeten katonai konfliktusba, „melegháborúba" csapott át, mely egy újabb világháború rémével fenyegette az emberiséget. A Kínai Népköztársaság létrejötte 1949-ben nagymértékben gyarapította a szocializmus erőit, a Tájékoztató Iroda által elkövetett hibák, a Jugoszláv Kommunista Párt elítélése és „kiátkozása" azonban a kommunista pártok közötti kapcsolatok megromlásához, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megbomlásához vezettek. A kötet a belső körülményekkel kapcsolatban rámutat arra, hogy az államhatalmi szervek és a politikai rendszer kiépítésében a korábbi példák, konkrétabban a Szovjetunió tapasztalatainak egyoldalú, mechanikus másolása vált elsődlegessé, háttérbe szorítva ezzel a fejlődés hazai sajátosságait. A szerzők behatóan elemzik a belpolitikában a személyi kultusszal érvényre jutó súlyos hibákat, amelyek az ún. koncepciós perekben, a nyílt törvénysértésben, a koalíciós pártok gyors felszámolásában, a Magyar Függetlenségi Népfront elsorvasztásában jutottak kifejezésre. A kötetből világosan kitűnik, hogy mind a bel-, mind a külpolitikai helyzet erősen éreztette hatását a gazdaságpolitikában. A feszített első ötéves terv mutatóinak megalapozatlan, állandó emelése a nemzetgazdaság arányainak torzulásához vezetett. Mindez a nehézipar egyoldalú, extenzív fejlesztésével, a mezőgazdaság erőltetett ütemű szocialista átszervezésével, az életszínvonal csökkenésével járt. Meg kell itt említeni azonban azt is, hogy a már teljes egészében államosított ipar nagyarányú fejlesztése a kibontakozó munkaversennyel együtt jelentős eredményeket hozott. Ipari városok épültek, több mint félszáz új nagyüzem létesült. A fentebbiek sem ellensúlyozhatták természetesen az elkövetett törvénysértéseket és túlkapásokat, a csökkenő életszínvonalat, amelyek joggal váltották ki a bérből és fizetésből élők elégedetlenségét, a munkásság, a dolgozó parasztság és az értelmiség bizalmatlanságát. A szerzők a kötetben elsőként mondják ki, hogy a magyar belpolitikában 1953-ban válsághelyzet volt. E válság megoldását tűzte ki célul a Magyar Dolgozók Pártja 1953. júniusi ülése. A hibák feltárását nem követte azonban azok következetes kijavítása a pártvezetőség megosztottsága, pontosabban a Rákosi-klikk és a Nagy Imre-féle revizionista csoport elvtelen egyezkedési kísérletei és rivalizálása miatt. Sőt, e válság csak tovább mélyült, és a belső ellenforradalmi erők megélénkült tevékenysége, valamint a nemzetközi imperializmus beavatkozásai folytán az 1956-os ellenforradalomba torkollott. A kötet betekintést nyújt az áldozatokat követelő, nagy erkölcsi és anyagi károkat okozó ellenforradalom eseményeibe is. 375