Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - FIGYELŐ - Komjáthy Miklós: Finnországban / 349–369. o.

a karéliai földszoros déli részének s a Finn öbölben néhány, hadászati szempontból fontos szigetnek átengedését kérte. Kárpótlásul nagykiterjedésű, keletkaréliai, erdős területeket ajánlott fel. Nálunk kevesen tudják, hogy Mannerheim és Paasikivi a szovjet javaslat elfogadását tanácsolta. A két kiváló államférfi egyfelől méltányolta a szovjet aggodalmakat, másfelől tisztában volt azzal, hogy a kis finn hadsereg képtelen huzamosabb ideig ellenállni egy nagyhatalom támadásának. A finn közvéleményt és kormányt azonban nem tudták meggyőzni álláspontjuk helyességéről. Nyilván a német nácizmus hatása alatt, ekkorra már a finn társadalmat is szélsőségesen nacionalista áramlatok járták át. A Moszkvában tárgyaló, finn kormányküldöttség, Ül. az azt utasító kormány szinte az egész finn népet maga mögött tudhatta, amikor visszautasította á szovjet javaslatokat. A háború kitört. Kezdeti finn sikerek után, amelyeket a nyugati sajtó álszentül ünnepelt, a Vörös Hadsereg leverte a kis nép ellenállását. Az 1940. március 13-i, moszkvai békében a finneknek országuk keleti és északkeleti határán akkora területet kellett átengedniük, amelyen összlakosságuk 11%-a élt. Ezen kívül hosszabb időre bérbe kellett adniok a Szovjetuniónak a Finn öböl bejáratánál fekvő Hanko (Hangö) félszigetét. A béke, mint ismeretes, alig több, mint egy évig tartott. Hitlernek a Szovjetunió ellen intézett támadása szinte önműködően vonta maga után Finnország beavatkozását. E háborút a téli háború folytatásának s az elvesztett területek visszaszerzését célzó revansnak tekintették. A finn történetírás folytatólagos háborúnak is nevezi az 1944 szeptemberében finn fegyverletétellel, ül. az 1947-es párizsi békével végződött hadjáratot. A párizsi területi rendelkezések nagyjából azonosak voltak a moszkvai békével. Hadi kárpótlásként 300 mÜlió doüárt kellett fizetniök, a hadsereg létszámának békeszintre hozása s más egyéb kötelezettségek meüett. így többek között, hogy Finnországnak is perbe keüett fognia a háborúért felelős kormányférfiakat. A közvélemény eüenkezéssel fogadta a bírósági eljárást. Két okból is. A kormány — így vélekedtek — minden háborús lépését alkotmányos módon, a parlament jóváhagyásával tette meg. Másfelől éppen ezért csak visszaható erővel felruházott törvény alapján lehetett a büntető eljárást lefolytatni. A katonai vereség és a jóvátételi terhek súlyossága érzelmi töltést is adott az ellenkezésnek. De a békeszerződésben váüalt, enemű kötelezettségüknek is maradéktalanul megfeleltek a finnek. Ryti áüamelnök és miniszterei börtönbüntetést kaptak. Szabadulásuk után legtöbbjüknek lehetővé tették magas áUami funkciók betöltését, így akarván kifejezésre juttatni, hogy a háborúért való felelősségben a kormánnyal a parlament, sőt a finn nép egyeteme is osztozik. A háborút vesztett Finnországra az említett pénzbeli jóvátételen kívül más terhek is súlyosodtak. így ipari termékek szállítására is kötelezték az országot. Finnország ipara a második vüágháborúig csaknem egybázisú volt, a fának legkülönbözőbb célra való feldolgozásán nyugodott. Exportjának, amely külföldi fizető eszközök szerzése szempontjából volt számára fontos, komoly veszélyeztetése nélkül fa- és ezen nyugvó papíripari termékek szállításával nem tudott volna eleget tenni jóvátételi kötelezettségének. A Szovjetunió különben is elsősorban kohászati produktumokat kívánt. A finn nép becsületbeli ügyének tekintette jóvátételi kötelezettségeinek pontos teljesítését is. Ennek elengedhetetlen feltétele volt gazdasági élete, elsősorban ipari termelése szer357