Levéltári Szemle, 29. (1979)
Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - FIGYELŐ - Komjáthy Miklós: Finnországban / 349–369. o.
Komjáthy Miklós FINNORSZÁGBAN Az alábbiakban 1977 áprilisi, kéthetes, finnországi levéltári tanulmányú tamról kívánok beszámolni. Úgy tudom, az első levéltáros voltam, aki Magyarországból hivatalos kiküldetésben járt északi rokonaink hazájában. Ezért indokoltnak látom, hogy a finn levéltárügynek ilyképpen első ismertetését a tőlünk térben igen távol élő finn nép történetének rövid áttekintésével vezessem be. Finnország történetéről néhány szót ehelyütt is szólni talán azért sem árt, mert még mi, történész-levéltárosok is viszonylag keveset tudunk a finnekről, akiktől évezredekkel ezelőtt váltak el útjaink. A ma legelfogadottabb felfogás szerint, a finn nép azoknak a finn-ugor törzseknek, amelyek már korábban ott éltek a mai Finnország területén és az időszámításunk kezdete táján észt földről Délnyugat-Finnországba bevándorolt finneknek összeolvadása nyomán alakult ki. E kis nép életét a középkorban, sőt jóval azon túl két tényező formálta. Az egyik az volt, hogy a hazájuk két, lélekszámra nagyobb, a társadalmi, állami szervezet magasabb fokára eljutott nép országa, a svéd királyság és a novgorodi, orosz fejedelemség között terült el. A másik, hogy Finnország szinte a végtelenségbe nyúlt (jelenlegi területe 337 000 km 2 , jóval több, mint háromszorosa a mai Magyarország területének), a kis finn nép (az ország lakosainak száma 4,7 millió, amelyből nem egészen 7% svéd anyanyelvű; a népsűrűség 15 négyzetkilométerenként) mindmáig nem tudta hazája egész területét benépesíteni. A finnek középkori, társadalmi, állami rendjének alapjait az egyház vetette meg. Svéd és orosz kezdemények egyaránt szerepeltek keresztény hitre térítésükben. A jelek szerint kezdetben Kelet befolyása volt az erősebb. A kereszténység fogalomvilágát tükröző szavak elsőben szláv közvetítéssel jutottak a finn nyelvbe. Az orosz fejedelemség, Novgorod azonban, ahonnan e hatások érték a finneket, távol feküdt s erejét sokáig a tatárok kötötték le. így azután a görög orthodox kereszténység befolyását a XI—XII. század folyamán egyre fokozódó mértékben a kereszténység római válfaja szorította vissza. A római kereszténység Hamburg és Bréma felől a nemzetközi kereskedelem révén jutott a finnekhez. A térítés központja az Aland-szigetek voltak, ahonnan kündúlva előbb a XI. században a szigetekhez közel eső partszegély, majd a következő században a svéd egyház és a szerveződőben levő svéd állam vezette ún. keresztes hadjáratok nyomán Délnyugat-Finnország és a középső területek népe, végül a XIV. században Karélia vált kereszténnyé. 349
