Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Vadász Géza: Fejér megye törvényszékének iratai, 1790–1848: IV–A–33 34,80 fm / 293–300. o.

a rab elfogatásakor; mit beszélt azóta; kik látták; kik lehetnek kifogástalan tanúk? Minderről ott mindjárt el kellett készítenie a tényállás (species facti) leírását. 2. Azután a végrehajtó tiszt kihallgatja a gyanúsítottat a kérdések helyes, előre meggondolt és szisztematikus feltevése, valamint a rab feleleteinek figyelmes kombinációja által, és erről jegyzőkönyvet vesz feL (A valóságban gyakran rettentés, fenyegetés, vagy erőszakos kínzás által próbálták az adott tárgyban kinyomozni az „igazságot"!) A vallatás az egész criminalis procedúra alapja, nehéz mesterség volt, valóságos tudomány, amely Pap Gábor főfiskális szerint (1832.): „... csendes lelket, mérsékelt ítéletet, elég időt, az elébbenieknek tudását, s törvényes procedúrának (eljárásmódnak) helyes és tökéletes tanulását és ismeretét kívánja." A járásbeli tiszteknek éppen ezért erre kellett fordítaniuk hivatalos idejük és igyekezetük fő részét. 3. Ezután a vallató tiszt megvizsgál minden az önvallásban előforduló körülményt; azokat, akikre a vallomásban - akár a kérdésben, akár a feleletben — hivatkozás történik, maga elé rendeli, felveszi a tanúvallomásokat és utána került sor a szembesítésre — a gyanúsított és a tanú vallomásának ellentétessége vagy eltérése esetén. Pontosan felméri és feljegyzi az okozott kár mennyiségét és milyenségét, kikérdezve a kárvallottakat. Mindezeket a törvényszék következő ülésszakára berendeli. 4. Ha a bűn súlyosabb, amely terhesebb vagy esetleg halálos büntetést von maga után, intézkedik a rab keresztlevelének beszerzésére, majd a rabot minden irományokkal együtt kellő őrizet alatt beküldi a vármegye fogházába. Az igazság kiszolgáltatását igen hátráltatta, a behozott rabok szenvedéseit nagyon megnehezítette, hogy a valóságban gyakran minden előzetes vizsgálat: történet-leírás, tiszti vizsgálat (inquisitio), tanúvallatás, károsodott kihallgatása és az ezekről szóló bizonyságok nélkül hozták be a rabot egyenesen a megyei fogházba. Ebből az eljárásmódból az következett, hogy amikor a rabok önvallásait a törvényszék előtt felolvasták, és azokból kitűntek az elmulasztott hiányosságok, a raboknak ott kellett maradniuk mindaddig, amíg az újonnan elrendelt felvilágosítás, tiszti vizsgálódás, tanúvallatás el nem készült, vagyis a törvényszék egyik ülésszakától a másikig. Javaikat azalatt odakinn elbitangolták, kiszabadulásuk után pedig minden végrehajtás ellenére sem tudtak semmit adni a rabtartás fejében. Ha pedig - mint arra több eset is volt — a rabnak katona, vagy más törvényhatóság alá tartozott a bűntársa, az elmulasztott történet-leírás, kármegnevezés stb. miatt esztendőkig húzódott haszontalanul a per bevégzése. Természetesen abban az esetben, amikor a rab őrzése a körülmények miatt kinn nem volt biztonságos, a vizsgálati cselekményeket a megyeházán végezte el a szolgabíró , ide rendelte be a tanúkat és a többi személyt is. 5. A börtönfelügyelő köteles volt a behozott rabot 24 órán belül orvos által megvizsgáltatni és az arról készült orvosi bizonyítványt a tiszti ügyészi hivatalnak benyújtani. Miután mindezek elkészültek, közölték azokat a fískálisi hivatallal. Ez megkérte a még tapasztalt hiányosságok pótlására az illetékes tiszteket és ezután a kész munkát áradta a törvényszéknek. A fiskálisnak ezen kívül fel kellett készülnie, hogy referálja a vizsgálati anyagot a sedria ülésén, javaslatot tegyen az ítéletre, csokorba gyűjtse az enyhítő-súly osbító körülményeket. 295