Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - T. Mérey Klára: Az ipar története a kapitalizmus idején egy Duna menti kistájban (Paks–Mohács között) / 225–257. o.

Hasztalan kerestük pl. a gyárak között a Bajai Cementárugyárat, Dely Géza téglagyárát, a Falfestő mintagyárat, Pálcsics Pál 1939-ben még a tiszti címtárban szereplő kelmefestőgyárát stb.

70 A gyáripar szerkezetét áttekintve feltűnik, hogy a legnagyobb súlya ezen a területen is az élelmiszeriparnak van, amely messze kimagaslik a többi iparág közül, akár az üzemek számát, akár a beruházás összegét (álló- és forgótőke nagyságát), vagy a termelés értékének összegét és arányát vizsgáljuk meg. Csupán az évente alkalmazott átlagmunkások számát illetően előzi meg arányban ezt az iparágat a fonó- és szövőipar, amely az előbbinek idényjellegéből következik. Az élelmiszeripar belső szerkezetét vizsgálva azonban kiderült, hogy az üzemek nagy többsége — amint azt már láttuk — malomüzem, főként és elsősorban a Duna bal partján — a híres piros paprika termelő területeken - fűszermalom. Egyre növekvő szerephez jut azonban a konzervgyártás is, amelynek 4 gyárában ez év termelési értéke megközelítette a 7 millió pengőt. Mögöttük eltörpül a szeszgyártás, a jéggyártás néhány kisebb kapacitású üzeme. A gyáripar szerkezetében az élelmiszeripar után legnagyobb súlya a fonó-szövőiparnak van, amely a gépi lóerő, továbbá az évente átlag alkalmazott munkások számát tekintve meg is előzi azt. Ez nem csodálható, hiszen a tolnai selyemgyár több mint 3 millió, a tolnai textilművek több mint 2 millió termelési értéket állított elő, míg a bajai Posztóés Takarógyár Rt. termelési értéke megközelítette a 4 millió pengőt. Ezekben az értékekben nyilvánvalóan a háborús igények is tükröződnek. Ugyancsak az utóbbi nyilvánulhat meg a bőripar magas, és a villamosipar kiemelkedő termelési értékében is. Ez utóbbi iparágnak egyre nagyobb szerep jutott az energiaigényes gyárak gépeinek modernizálódása révén. A faipar és a kő-, föld-, agyagipar háttérbe szorul, de nagyon kedvezőtlen a helyzete ezen a területen a vas- és gépiparnak, a vegyi iparnak és a ruházati iparnak is. A papír- és a nyomdaipar sohasem volt különösen jelentős ezen a területen, s úgy tűnik, hogy a háború idején még jelentéktelenebbé vált, legalábbis a többi iparághoz képest. E terület iparának szerkezetét az ország gyáripar-szerkezetével is egybevethetjük. Ez az összehasonlítás azonnal megmutatja, hogy ennek a területnek a gyáripara mennyire más szempontok szerint alakította ki arculatát, mint ahogyan az az ország egészében kirajzolódik. A vas- és fémipar, a gépipar, általában a nehézipar súlya és aránya egészen elenyésző, pedig ott volt a Duna, a kitűnő víziút, amelyen nyersanyag érkezhetett volna bármely településbe. A villamosipar aránya azonban viszonylag magasabb mint az országos átlag, ami érthető, a közeli gazdag szénmezők megfelelő nyersanyagbázist adtak ennek a fontos energiatermelő iparnak. Az élelmiszeripar fejlett mezőgazdaságra támaszkodott ezen a területen. így, ezeknek az arányoknak az összehasonlításából is ugyanaz a kép alakult ki, mint amit az előbb is vázoltunk, az ti., hogy ennek a területnek az ipara nemcsak szerkezetében, de súlyában is gyengébb, mint a fővároshoz közelebb eső területé, összehasonlítva az 1942-ben hazánk gyáraiban kimutatott termelési értéket, meg kell állapítanunk, hogy e térség 84 gyárüzeme, amely az országos gyárüzemeknek másfél százaléka, a termelési értéknek mindössze fél %-át hozta létre. A különböző iparágak közül csak a fonó-szövőipar termelési értéke alkotja az országos termelési 242