Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - T. Mérey Klára: Az ipar története a kapitalizmus idején egy Duna menti kistájban (Paks–Mohács között) / 225–257. o.

Nem szerepelt a statisztikában a nagyvállalatok között, de már 1891 óta szinte megszakítás nélkül dolgozott Sziebert Károly bőrgyára és bőrkereskedése. Az 1930-as években 35 lóerős gépparkkal, néhány villanygéppel 50-60 munkás dolgozott itt.

55 E terület egyik legjelentősebb iparága a fonó- és szövőipar volt. Ebben az iparágban dolgozó munkások 4%-a volt gyáripari munkás, ül. nagyrészt munkásnő. 1920-ban 2, tíz évvel később már 5 nagyvállalat volt a területen. Mohácson egy kender és egy selyemgyár, Tolnán, Szekszárdon egy-egy selyemfonoda, Tolnán egy gyapjúfonó. Az ezekben a gyárakban alkalmazott 660 fő elsősorban e településekből verbuválódott. Nem szerepelt a statisztikákban a nagyvállalatok között, de igen jelentékeny üzemvolt az Ackermann Műszövő Rt. Baján, amelyben 70 munkás állott alkalmazásban, bár több csupán bedolgozója volt ennek a gyárnak. ViUanymángorló és orsózó gép, továbbá kéziszövőgép volt már itt az 1930-as években.

56 1935-ben ezt az üzemet mint leniparral foglalkazót tartották nyilván, de az ezévi címtár szerint működött ekkor Baján a Posztó és Takarógyár Rt.-nek fonodája és szövődéje (központi irodájuk volt Budapesten), továbbá dolgozott időlegesen a Bajai Textilművek Rt. gyapjúgyára is. Decsen a Sárközi Kenderipari Kft. gyárát jegyezték fel. Területünkön ebben az esztendőben tíz gyáripari üzemet jegyeztek fel, de ezek zöme a különböző tőkés csoportosulások alakulása és kívánsága szerint igen gyakran változtatta nevét.

57 Az igen népes ruházati iparon belül nagyon gyenge volt a gyáripar és viszonylag gyér a nagyvállalat. Az első világháború előtti két nagyvállalat nem éledt újjá, sőt 1930-ig nem is alakult nagyvállalat ezen a területen. A gyáripari címjegyzék két bajai céget (egy szabót és egy cipészt) szerepeltet, de ezeket hamarosan törölték, s mindössze a „Dán Mechanikai Cipőgyár" Mohácson tekinthető gyárnak, vagyis e címtár jelzése szerint gépekkel dolgozott és raktárra termelt.

58 A papíripar egyetlen üzemét: a Mohácsi Dobozgyárat ekkor már Pécsre helyezték, és már csupán nevében szerepelt Mohács.

59 Igen jelentős az élelmiszeripar, bár a statisztikai adatok itt is igen alacsony számokat adnak. 1920-ban még 6, 1930-ban már csak egy élelmiszeripari nagyvállalat volt a területen: a nagy gazdasági világválság elsősorban a malmokat söpörte el, azok működését redukálta. 1930-ban Mohácson dolgozott egy 36 alkalmazottat foglalkoztató gőzmalom, míg a másik mohácsi, a szekszárdi, a két bajai és a bátyai malmok vagy csökkentették munkásaik számát vagy szüneteltették üzemüket.

60 E számszerű adatok ellenére a gyáripari címjegyzék viszonylag jelentős gyáripar képét mutatja ebben az iparágban. 23 gyári malom dolgozott ezen a területen, melyek mindegyikének napi 200 mázsa együttes őrlő és daráló képessége volt. Közülük négy dolgozott Baján, egy-egy Nagybaracskán, Dunapatajon, Miskén és Szakmaron, továbbá kettő Kalocsán. A Duna jobb partján egy-egy malom volt Bátaszéken, Decsen, Mözsön, Őcsényben, Pakson és Szekszárdon, kettő Dunaszekcsőn és öt Mohácson. E nagymalmokon kívül több dunai vízimalom, darálómalom és patakmalom volt. A malmokon kívül növényi konzervgyárakkal is találkozunk Pakson és Mohácson, továbbá fűszerőrlő malom dolgozott Kalocsán, Fajszon és Bátyán. Ecetgyár állott Mohá237