Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - T. Mérey Klára: Az ipar története a kapitalizmus idején egy Duna menti kistájban (Paks–Mohács között) / 225–257. o.

Kalocsa azonban a bajai távvezetékes hálózatba kapcsolódott bele 1926-ban kötött szerződésével, s a távvezetéket a Kalocsai Villamossági Rt. saját költségén építette ki 1928-ban. Ugyancsak a bajai távvezeték adta meg a lökést Bács-Bodrog megye több községe villamosításához.

50 Az 1935. évi gyárjelíegű ipartelepeket feltüntető címjegyzék Paks nagyközségben jegyzett fel egy áramfejlesztőt, míg Alsónyéken és Bátaszéken (községi tulajdonban), Decsen (villamosszövetkezeti tulajdonban), Dunaszentgyörgyön és Faddon (községi tulajdonban) egy-egy áramelosztó villanytelep működött. Közülük négyet a Hungária Villamossági Rt. bérelt. Szekszárdon a város tulajdonában lévő Villamos és Jégmű ugyancsak áramelosztó alakulatként került nyilvántartásba. E Tolna megyei üzemeken kívül ez a forrás Baranya megyében mindössze Mohács megyei város villamosművét említi a Duna-parton, ugyancsak áramelosztó telepként. A Duna bal partján Kalocsán (Kalocsai Villamossági Rt.), Dunapatajon (Magyar Általános Kőszénbányai Rt.) és Baján (Városi Közművek) volt egy-egy áramelosztó telep. Ez az az iparág, amelyben a magánkisiparosság ekkor még nagyon kislétszámú, alig néhány helyen találunk egy-két villanyszerelőt.

51 Ugyancsak a nehéziparhoz tartozó kő-, föld-, agyag-, azbeszt- és üvegipar viszonylag gazdag a gyárakban. Igaz, ennek nagyrészt az az oka, hogy a gépek használata miatt gyárnak minősült minden cementüzem, körkemencés téglagyár, függetlenül az alkalmazott munkások számától, az üzem nagyságától, illetve termelési kapacitásától. Ez ad magyarázatot arra is, hogy noha 16 gyárüzemet tartottak nyilván ezen a területen 1935ben, nagyvállalat mindössze egy volt ebben az iparágban: a Mohácsi téglagyár, amely 1930-ban 44 alkalmazottat foglalkoztatott. A gyári nyilvántartás Mohácson négy téglagyárról is tud, a helytörténeti kutatás pedig még továbbiak létét is regisztrálja. Téglagyár volt Baján (2), Dunaszekcsőn (2), Pakson, .Alsónyéken és Szekszárdon, továbbá mészégetést folytattak (bár időlegesen) Baján és Szekszárdon, cementet gyártottak Baján. Ebben az iparágban azonban még változatlanul a kisiparosok, a fazekasok, a kályhások és agyagkorsókészítők stb. lehettek többségben, mert egy hozzávetőleges számítás szerint a gyárban alkalmazottak alig 0,3%-át alkották az ezen iparágban dolgozóknak. A faipar ezen a területen viszonylag jó helyzetben volt, bár a nagyvállalatok száma 1920-ban kettő (Baján 2 asztalosüzem), 1930-ban egy (Baján 1 bútorgyár 168 alkalmazottal). 1935-ben a gyáripari üzemek közül 9 tartozott a faipari üzemek közé: 4 fűrésztelep (Baján, Bátaszéken 1—1, Mohácson 2), parkettagyár volt Baján és 2 faárugyár ugyanott. Közülük az Első Bajai Tömör fabútorgyár átvészelte az első világháborút, majd 1927-ben egy tűzvészt, és az 1930-as években 120 fős munkásállományával átlagban évi 1000—1500 szobabútort termelt, s gyártmányaiból többet exportált.

53 A bőriparban dolgozó gyári munkások száma az ebben az iparágban dolgozókénak mindössze 0,3%-a, s nagyvállalat csak Mohácson volt egy, amely 1930-ban 42 alkalmazottal dolgozott. Ennek az Alt-féle bőrgyárnak, amely 1922-től részvénytársaságként került bejegyzésre, az 1930-as években már Budapesten is volt lerakata.

54 236