Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - T. Mérey Klára: Az ipar története a kapitalizmus idején egy Duna menti kistájban (Paks–Mohács között) / 225–257. o.

találunk műszerészeket, mérlegkészítőket stb. Hozzávetőleges számításaink szerint az 1930-as évek derekán még e két iparágban működő vállalatok számaránya az összesen dolgozóknak kb. 22%-avolt.

45 Az iparágak egyik legfontosabbika az energiatermelés szempontjából egyre nélkülözhetetlenebb, fejlődő iparág volt: a villamosenergiaipar. 1930-ban három nagyvállalat működött ezen a területen, összesen 88 munkással: Szekszárdon egy áramelosztó, Baján ugyancsak az, és egy villamosberendezőgyár.

46 Ez utóbbi azért igen figyelemre méltó, mert Baján igen sokáig a gázgyár volt az energiaforrás, s nagyrészt a város nagyobb energiaszükséglete vetette fel az áramellátás modern és viszonylag olcsó távvezetékes rendszerű megoldásának formáját. Általában úgy tűnik, hogy a Duna bal parti települések hátrányosabb helyzetbe kerültek az első világháború után, mint a Duna jobb partja. Ugyanakkor bizonyos arányeltolódás is megfigyelhető ezen a területen. A bácskai rész, amely a világháború előtt - a vasútvonalak révén - Újvidék, Zombor, Szeged fejlődését mutatta a Kereskedelmi és Iparkamara jelentéseiben ;

47 most egyre inkább Bajára koncentrált. Ez a város ipartelepekkel bővült. Elsőként a háború után a gácsi posztógyár Bajára települése vetette fel a vülanyenergia szükségességét. Egyre inkább kiderült, hogy az 1886-ban felépült gázgyár elavult. A város vezetői több irányban folytattak tárgyalásokat. Ennek eredményeként 1925-ben létrejött a Komló—Baja Áramszolgáltatási szerződés, melyhez az anyagi fedezetet a Speyer kölcsön biztosította. Az 1926-ban létrejött Városi Gáz- és Villamosüzem már biztosítani tudta a megfelelő energiát. A távvezetéket a többi, környező település is szívesen hasznosította volna. Ez Komló—Hosszúhetény—Pécsvárad— Bátaszék—Baja útvonalakon haladt keresztül, s igen korán felmerült a több elosztó létesítésének gondolata.

48 A Duna jobbpartja nagyob rosszul állt villanyenergiával. Bátaszék pl. csak 1923-ban jutott el addig, hogy a villanyvilágítás megvalósítására gondoljon. A rajta keresztül vezető távvezeték azonban hamarosan megteremtette ott is a letranszformáló állomást, s ugyancsak erről a vezetékről oldották meg Alsónyék villamosítását. A terület többi Tolna megyei részének villannyal való ellátását azonban már Szekszárddal, a megyeszékhellyel kapcsolatosan valósították meg. Szekszárdon nagy vita volt a villanyvilágítás körül. Itt a század eleje óta egy régi, egyenárammal működő villanytelep volt, amelynek berendezése elavult, az áram nagyon drága volt. A felkért helyi szakértők 1925-ben mégis a szekszárdi helyi telep fenntartása mellett szálltak síkra, utóbb azonban úgy döntöttek, hogy az Esztergom—Szászvár Kőszénbánya Rt. nagymányoki telepének áramszolgáltatási ajánlatát fogadják el, és felépítették a villamos távvezetéket

49 A baranyai rész árammal történő ellátásánál is voltak problémák. A századeleji mohácsi villamosmű gépi berendezése — hasonlóan a szekszárdihoz — már annyira elavult, hogy a várható fogyasztásnövekedéssel járó igényeket kielégíteni nem tudta, amellett nem is volt üzembiztos. Szó volt arról, hogy Bátaszéknél Mohácsig meghosszabbítják a távvezetéket, de végül is e kérdést a Baranyai Villamossági Rt. révén oldották meg. \ 235