Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - T. Mérey Klára: Az ipar története a kapitalizmus idején egy Duna menti kistájban (Paks–Mohács között) / 225–257. o.

Az első világháború után Az 1920. évi népszámlálás adatai valamelyest képet adnak a terület lakosságának helyzetéről, foglalkozási megoszlásáról. 1910 és 1920 között nemcsak a népességszám hanyatlott, de az iparból élők aránya is csökkent.

42 S ez nemcsak azt mutatja, hogy az Őstermelés felé fordult ismét a lakosság, hiszen elsősorban az alapvető élelmiszerekre volt szükség, hanem azt is, hogy lényeges változás állott be a piaci viszonyokban is. Az előzőekben láttuk, hogy a terület ipara nagyrészt exportra rendezkedett be, s ez a kivitel egyként irányult Ausztria és a Balkán felé. A trianoni béke után az előző helyzet gyökeresen megváltozott. A kisnemzetek autonóm elzárkózása nem kedvezett a gazdasági élet és ezen belül az ipar fellendülésének. A terület eddigi kereskedelmi útvonalai nagyrészt lezárultak, a nyersanyag és értékesítő piac beszűkült. Az 1920-as évek gazdasági fejlődését — viszonylag kis régióban — nehéz nyomon követni. A konjunktúrák és dekonjunktúrák egymást követő hullámai teremtettek és tönkretettek kisüzemeket és jelentős vállalkozásokat egyaránt. Viszonylag stabil tájékozódási pontnak látszik az 1935-ben készült gyári üzemek összeírása, amelyben már precízen körvonalazták azt is, hogy mely üzemek tekinthetők gyáraknak, s így azonnal az üzemek viszonylagos nagyságrendjéről is képet adkothatunk.

43 A vas- és fémiparban Utry Pál fiainak sodrony árutelepe Baján átvészelte a háborút, s drótkötél, vasfonatgyártás stb. jelleggel működő egyetlen gyáripari üzem volt ebben az iparágban a Duna két partjának ezen a szakaszán. Ebben az iparágban 1920 és 1930-ban a hivatalos statisztika szerint nem volt nagyvállalat. Az említett gyári címjegyzék már gyárnak minősítette azt az üzemet is, amely legalább tíz munkást foglalkoztatott. Nyilvánvaló, hogy Utry üzeme a kisebb, de gyárszerűen működő, tehát gépi berendezést is használó vállalatok közé tartozott.

44 Az 1935. évi kéziratos gyári címjegyzék Zeitvogel Ferenc vasöntödéjét és gépgyárát is ebben az iparágban tüntette fel, de utóbb ezt a mohácsi üzemet áthúzták, és már csak mint gépgyártással foglalkozó üzem került feljegyzésre a gépgyártás iparágában. Ez utóbbi iparágban sem találunk területünkön 20-nál több munkást foglalkoztató nagyvállalatot, sem 1920-ban, sem 1930-ban a népszámlálások adatai szerint. Az 1935. \ évi gyári címjegyzék mégis az említett Zeitvogel üzemen kívül Varga Ferenc gépjavító műhelyét is megemlíti Mohácson, amelyet utóbb garázs, autóbusz és teherautóvállalattá bővítettek ki, továbbá Salamon Sándor bajai gépjavító műhelyét is a gyári üzemek sorában említi. Úgy tűnik, a vas- és fém-, továbbá a gépipar ezen a területen — a világháború előtti helyzethez viszonyítottan — jelentőségében csökkent. 1910-ben még nagyvállalatok közt találunk egy vasöntő- és gépgyárat, amely az 1920. évi népszámlálás nagyvállalatai között már nem szerepel. A megyei adattárak, címtárak igen gyér és pontatlan adatai szerint viszont ez az iparág az 1930-as években még mindig egyike a legnépesebbeknek. Kovácsműhely van változatlanul majdnem minden faluban és megnövekedett a bádogosok, lakatosok száma, íy\