Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Heiszler Vilmos: A fényképek közgyűjteményi kezelésének kérdései: a fénykép mint történeti forrás / 201–213. o.

nyilván. 30 tárgyi egységet alakítottak ki az ábrázolt helyek szerint (földrajzi és építészeti szempontok kombinációjával), a 30. csoportot, az „események" csoportját további 31 alcsoportra osztották.

12 A főváros történetének képes dokumentumait gyűjti a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályának Fotótára is. Kb. 60 ezer darabos gyűjteményét szintén ikonográfiái szempontok szerint csoportosítja. Szemben a Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményével itt igen jelentős negatív anyag is található. A feldolgozás a múzeumi előírásoknak megfelelően történik (leltározás, az értékes vagy különleges méretű darabokról leíró karton, mutató kartonok). Szűkebben körvonalazott szempontok alapján gyűjtenek az egyes kisebb gyűjtemények : a Petőfi Irodalmi Múzeum Fényképtára írók, költők, az Akadémiai Könyvtár Fényképtára akadémikusok portréit gyűjti. A felállítás alapelve mindkét esetben az ábrázolt személyek neveinek betűrendje. Különleges helyet foglal el a fotogyűjtemények között a Néprajzi Múzeumé. Szám szerint ez a legnagyobb (250 ezer db). Különleges jellegét az adja, hogy a felvételek nagy része a múzeum saját, rendeltetésszerű tevékenységének kapcsán keletkezett. Nem mások által készített néprajzi vonatkozású felvételek vásárlását végzik elsősorban, hanem a néprajzi gyűjtőutakon készített tudományos igényű felvételek képezik a gyűjtemény alapját. Ez adja az anyag értékét is: mivel tudományos dokumentáció céljára készültek, magas színvonalon ábrázolják a népi életmódot. A képanyagot cédulakatalógusban tárják fel, a múzeum sajátos szempontjainak megfelelően: a kép tárgyát, a gyűjtőút vezetőjét s a kép múzeumba kerülésének évét vezetik fel.

13 A saját, rendeltetésszerű működés során létrehozott fényképanyag legnagyobb gyűjteménye az MTI Fotónál található. Az ottani gyűjtemény még nem tekinthető történeti szempontokat figyelembe vevő közgyűjteménynek, s nem is „köztes" gyűjtemény: az MTI Fotó saját előállítású felvételei képezik az anyag túlnyomó többségét, bár vásárolnak régebbi fotókat, egész hagyatékokat is. Az anyag két fő része: a negatív és a pozitív anyag helyileg is elkülönül, az MTI Fotó 1953 óta beindult tevékenysége során keletkezett mintegy 8 millió felvétel negatívját külön őrzik. A negatívok tárolási rendszere egyszerű: kihúzható, fiókos vasszekrényekben a felvétel dátumából s a fényképész nevéből kialakított jelzet szerint rakják le a riportanyagokat, jelezve egy-egy képcsoporton belül a felvételek darabszámát. A negatív anyaghoz segédlet nem készül, a visszakeresés egyetlen alapja az MTI Fotó Képszolgálatánál (Tanács körút) készített mutatórendszer. Az elkészített s elfogadott képriportok ugyanis a képszerkesztőhöz kerülnek, aki kiválogatja azokat a felvételeket, melyekről pozitív levonat készítendő a Képszolgálat számára. A Képszolgálathoz tehát már egy válogatott, de még mindig nagy mennyiségű pozitív képanyag kerül. A fényképeket két példányban rakják le: érkezési sorszám szerint, valamint tematikus bontásban. A képek jelzete: beérkezési sorszám, rövid témamegjelölés, a negatív jelzete. A tematikusán lerakott képek rendszere mellett a tájékozódást egy külön tárgyszókatalógus segíti, melyben egy kép több jellemzőjét is feltüntetik. A tárgyszavak rendszerébea tartalmat kifejező descriptorok mellett az ábrázoltak személynevei is bekerülnek. Ugyancsak a tájékozódást szolgálják a különböző segédkönyvek: 207