Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Heiszler Vilmos: A fényképek közgyűjteményi kezelésének kérdései: a fénykép mint történeti forrás / 201–213. o.

temetések, halálozások mutatókönyve, légifotók mutatókönyve, riporterek mutatókönyve, napmutató (az egy napon készített felvételek kimutatása), Kossuth-díjasok mutatója stb. Az MTI Fotó Képszolgálata jelenleg a legnagyobb magyar fényképgyűjteményt őrzi. Kifejezetten mai témájú anyagának pozitív része (1954-től van meg a törzsanyag, a régebbi MTI, Ül. a Központi Hírmondó Rt. anyaga nem található) - az intézmény szolgáltató jeüegéből következően — a kutatás számára is kellőképpen feldolgozottnak tekinthető. A visszakeresés igénye itt ugyanis olyan erős, hogy egy — bár nem minden tekintetben ideális, de funkcionáló — mutatórendszer elkészítése megtörtént. Miben foglalhatjuk össze a magyarországi fotógyűjtés helyzetét? Általános történeti szempontból közelítő gyűjtemény a Munkásmozgalmi Múzeumban található. A többi gyűjtemény mind valamilyen speciális szempontból szűkíti le gyűjtési körét: a Fotótörténeti Gyűjtemény, a budapesti közgyűjtemények földrajzi, a többi egyéb tartalmi szempontok alapján. Elsősorban a múzeumok fordítanak figyelmet e dokumentumfajtára. A nyüvántartásba vétel nagyjából azonos szempontok alapján történik, törekszenek a felvételek darabszintű nyüvántartására. A tájékoztatás, az anyagot feltáró segédletek készítése terén már több az eltérés. Az ikonográfiái szempontú csoportosítás (az ábrázolt személy, hely, esemény szerinti felosztás) gyakorlatában az első két kategória esetében viszonylag egyszerű az eljárás: az anyagot igyekeznek az ábrázolt személyek ül. helyek betűrendjében tárolni. Problematikusabb az „esemény" kategóriájába sorolható felvételek feldolgozása: egy esemény több szempontból is vizsgálható, több jellemzője van, s nagyon nagy a szubjektív megítélés lehetősége. Ugyanakkor a jellemzőnek tekintett jegyek alapján kialakított tárgyszavak - deseriptorok - rendszerbe foglalása is felkészültséget igénylő feladat. Visszakeresési rendszer alkotásáról lévén szó, elsőrendű fontosságú a feldolgozó jártassága a dokumentációs ismeretekben a speciális — s esetünkben elengedhetetlen — történelmi ismereteken kívül. Ilyen dokumentációs jártasságot azonban a történeti gyűjteményekben dolgozóktól ina nem kérhetünk számon. A továbblépés lehetőségei A feladat pedig egyértelmű; s nem tér el bármely közgyűjteményben őrzött bármilyen fajta anyag hasznosításával szemben támasztott követelményektől: egy adott - lehetőleg minél kisebb mennyiségű - dokumentumanyagból minél több információt nyerni. Ezt a szempontot kell szem előtt tartanunk, amikor a fotogyűjtés továbbfejlesztésének lehetőségeit mérlegeljük. A magyarországi helyzet felvázolása után lássunk néhány külföldi példát: a Szovjetunióban 1926 óta működik a foto-, film- és hangdokumentumok archívuma; Lengyelországban 1945 óta a sajtó képanyag nagy része a műszaki dokumentáció részére létrehozott központi archívumban található.

14 Itt tehát speciálisan a fényképanyag gondozására szervezett gyűjteményekkel van dolgunk. Másutt a közgyűjtemények egy-egy 208