Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Heiszler Vilmos: A fényképek közgyűjteményi kezelésének kérdései: a fénykép mint történeti forrás / 201–213. o.

A magyarországi fotogyűjtés helyzete A nagy fotogyűjtemények Budapesten összpontosulnak. Közgyűjteményeink valamennyi fajtája (könyvtár, levéltár, múzeum) rendelkezik kisebb-nagyobb fotóanyaggal is. Ha leszűkítjük a gyűjtemény fogalmát azon fény képegyüttesekre, melyek nem az illető intézmény rendeltetésszerű működése során keletkeztek, az alábbi nagyobb gyűjteményekről beszélhetünk: Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Fényképtára, Magyar Fotóművészek Szövetsége Fotótörténeti Gyűjteménye, Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályának Fényképtára, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének Fényképtára, Petőfi Irodalmi Múzeum Fényképtára, Hadtörténelmi Múzeum Fényképtára. A puszta felsorolásból is kiderül, hogy a fényképanyagot gyűjtő intézmények - bár a történelmi értékű képfelvételeket az 1969. évi 27. számú tvr. levéltári anyagnak minősíti — elsősorban múzeumok, esetleg könyvtárak (vidéken a győri Megyei Könyvtár hozott létre újabban fotógyűjteményt). Ennek megfelelően feldolgozásukban is a muzeológiai szempontok érvényesülnek. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Fotogyűjteménye a legnagyobb gyűjteményünk, mely általános történeti szempontok szerint gyűjti, s ikonográfiái szempontok szerint csoportosítja mintegy 120 ezer fényképét. A gyűjtemény ugyanis a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokából került a Legujabbkori Történeti Múzeumba, s annak Munkásmozgalmi Múzeummá alakulása után is megőrizte s tovább is fejleszti a szűken értelmezett munkásmozgalmi jellegű anyagon kívüli állományát is. Az anyag nyilvántartása a múzeumi nyilvántartási szabályzatnak megfelelően darabszintű: minden darabot leltárba vesznek. A tájékoztatás elsősorban az anyag fizikai felállításából következik: ikonográfiái szempontok alapján külön portré-, városkép-, viselettörténeti és eseménytörténeti gyűjteményt alakítottak ki. A portré- és a városképi anyagot az ábrázolt személyek ill. helységek nevének kezdőbetűje alapján alfabetikus sorrendben tárolják, a viselettörténeti anyagot a felvételek keletkezésének időrendjében. A következő nagy gyűjtemény részt, az ún. eseménytörténeti anyagot három részre osztották: 1.) 1945 előtti magyar eseményeket, 2.) 1945 utáni magyar eseményeket, 3.) nemzetközi eseményeket ábrázoló anyag. A magyar eseménytörténeti anyagot a kronologikus és a tematikus rendszer kombinációjában tartják. A rendszer gerincét a kronologikus felosztás adja: 5 korszakcsoportban tartják az 1945 előtti anyagot (1849-1914, 1914-1918, 1918-1919, 1919, 1919-1945). A korszakcsoportokon belül 4 tematikus alcsoportra oszlik az anyag: gazdasági-társadalmi helyzet, általános (politikai) történet, munkásmozgalom, nemzetközi kapcsolatok. E csoportokon belül is tovább bontják az anyagot, de nem előre kigondolt rendszer alapján, hanem a képek jellegéből adódóan alakítják ki az egyes tárgyi csoportokat. Az 1945 utáni anyagot szintén a fenti alapelvek szerint csoportosítják, itt a korszakhatárok: 1945-1948, 1948-1956,1956. A nemzetközi anyagot országonként rendezik, az országnevek alfabetikus sorrendjében. Egy országon belül a kronológia az irányadó. Külön kezelik a negatívot, eredeti és reprodukciós negatívokat együtt. A lerakás a leltári számokat követi. 205