Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Heiszler Vilmos: A fényképek közgyűjteményi kezelésének kérdései: a fénykép mint történeti forrás / 201–213. o.

szemben sem. Hiszen az ábrázolt személy, táj, vagy esemény vizuálisan felfogható jellemzői mit sem vesztenek értékükből. Forrástechnikai szempontból mégis fontos feltüntetnünk a reprodukció tényét, s ezért a gyűjtemény szervezésnél nem szerencsés az eredeti felvételek s a reprodukciók összeolvasztása. A sokszorosíthatóság szempontja miatt legértékesebbnek az eredeti negatívokat kell tartanunk, azok megszerzése és megőrzése a legfontosabb gyűjteményi feladat. A negatív eljárás előtti korszak (1856) pozitív feltételei, a daguerrotípiák önmagukban történelmi értéket hordozó dokumentumnak tekintendők.

9 Technikatörténeti jelentőségük mellett egy példányúságuk, unikális jellegük támasztja alá ezt az alapelvet. Az 1856 után keletkezett anyagban már elengedhetetlen a szelektálás. A szelektálás szempontjainak meg kell egyezmök a képek információs értékéről mondottak alapelveivel, így szempont lehet: a) a készítő személye; tehát a kvalitásosabb fényképészek művei hatékonyabb védelmet élvezzenek; b) az ábrázolt személy vagy csoport; tehát a társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális életben kiemelkedő szerepet játszó személyek ábrázolásainak fennmaradása fontos; c) az ábrázolt esemény; tehát a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet jelentős eseményeit tükröző képek is védendők; d) a társadalom állapotának tükrözése; szemben a régebbi korok személycentrikus felfogásával az életmód változásait tükröző felvételek, az ún. szociofotók is védelmet érdemelnek; e) az ábrázolt táj vagy városkép; egy adott földrajzi egység átalakulásának, fejlődésének fordulópontjait tükröző felvételek főként város- és építészettörténeti szempontból értékesek. E szempontok következetes alkalmazásával nemcsak a gyűjtés, hanem a szelektálás is biztosítható: ugyanis egy szisztematikusan fejlesztett, rendezett gyűjteményben kellő alapot találunk arra, hogy az egyes csoportokon belül bátran szelektáljunk, a leghitelesebb és legjellemzőbb felvételt válasszuk ki. A fotó ugyanis technikai fejlődésével párhuzamosan óriási mennyiségű dokumentumanyaggá nőtt, melyen belül a szelektálás elsőrendű feladat. Már a tartalmilag fontosnak minősített anyagok között is válogatni kell az ábrázolás minősége és hitelessége szerint (egy eredeti és egy reprodukció megléte esetén az eredeti megtartandó, a reprodukció nem). összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a fényképet történeti forrásnak kell tekintenünk, melynek valamennyi fajtája megfelelő szelektálás után gyűjtésre érdemes. A válogatás, értékelés után következő feladat a begyűjtött dokumentumok értékesítése, feldolgozása a belőlük nyerhető információk minél teljesebb feltárása érdekében. 204