Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Gál Judit: A sajtópolitika irányítása a Teleki-kormány idején, 1939–1941 / 181–199. o.

A katonai és polgári vezetés közötti ellentétek megszűntek a közös feladatok ellátásánál, közös érdekek védelménél. Közös propagandaakció volt pl. a szovjet-finn háború idején a szovjetellenes hangulat szítása. Az ME Sajtóosztály figyelme még arra is kiterjedt, hogy ne jelenhessenek meg a katonai szolgálatot, a hadikészültséget sértő apróhirdetések : hogy az állásra való felvételnél egyes kisiparosok előnynek tartják a katonai szolgálatra való alkalmatlanságot. A háborús propagandában szoros volt az együttműködés a polgári szervek valamint a Honvédelmi Minisztérium Elnöki Osztálya, a VKF 2. osztálya és a propagandát irányító VKF 5. osztálya között. A cenzúra bevezetése előtt a tényleges tisztek, a lapoknak a katonai állományba tartozó ún. katonai tudósítói a katonai fegyelemre hivatkozva csak a VKF által mindenben helyeselt cikkeket jelentethették meg. A hadsereg kötelékébe nem tartozó katonai szakértők, nyugállományú tisztek cikkeinek befolyásolására a Honvédelmi Minisztérium lépett fel, sokszor nem a VKF, hanem a Külügy intenciójára. Pl. ha egy cikk a németeknek adott gazdasági előnyöktől, társadalmi behódolástól óvott, felkérte a szerzőt, hogy „olyan cikkek írását, melyeknek németellenes éle van, mostani viszonyok között, mint időszerűtlent, mellőzni szíveskedjél".

38 A vezérkari főnök feladatává tették, hogy „magasabb katonai szempontok szerint" figyelemmel kísérje a kormány bel- és külpolitikáját, a törvények és határozatok végrehajtását, a polgári hatóságok politikai intézkedéseit.

39 A katonai szempontokat is érintő tájékoztatást és propagandát a VKF 5. osztálya felügyelte és irányította. Ez vizsgált felül minden cikket és híranyagot, kül- és belpolitikait, olyan szempontból, hogy tartalmaz-e katonai vonatkozású hírt. A VKF úgy igyekezett befolyását a sajtóirányítás területén növelni, hogy a háború kitörése előtt a területi revíziós igények propagandáját mint katonai akciók előkészítését kívánta irányítani, a háború kitörése után pedig a katonai hírek fogalmát igyekezett minél tágabban értelmezni. Teleki a VKF mindkét törekvését visszautasította. 1939 májusában, a külügyminiszter támogatása ellenére sem járult hozzá, hogy a VKF vezesse az Erdély és a Felvidék területén folytatandó propagandaakciókat. Nem kívánta e területek lakosságát a terrorakciókba sem bevonni. A katonai hírek fogalmát Teleki kétszer is meghatározta, leszögezve, hogy ezeken kívül a külpolitikai hírekbe a hadsereg cenzorai nem szólhatnak bele. Teleki szerint csak a magyar hadseregről közvetve vagy közvetlenül szóló híreket lehet katonainak nevezni,

40 majd 1941-ben ezt még kiterjesztette Németország és Olaszország katonai terveire és csapatmozgására is.

41 A VKF azonban kijelentette: magának tartja fenn a jogot annak elbírálására, mi a katonai természetű közlemény.

42 A VKF a németbarát külpolitika erősítésére használta fel a sajtó feletti befolyását. Már 1939 szeptemberében el kívánták rendelni minden olyan közlemény kicenzúrázását, „mely azt a látszatot keltheti, mintha az ország függetlensége akár külső, akár belső erők által, valamint az ország belső rendje és nyugalma veszélyeztetve volna".*

3 Ezen az alapon törölni kellett volna minden hírt a nyilas zavargásokról, az ország külpolitikai vonalvezetésének olyan törekvéseiről, melyek az önálló magyar elképzelésekről szóltak. Megtiltották volna minden lap számára a választ a németeknek Magyarországot is életterüknek tekintő cikkeire, pedig néhány ilyet a Miniszterelnökség rendelt 192