Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Gál Judit: A sajtópolitika irányítása a Teleki-kormány idején, 1939–1941 / 181–199. o.

meg. Törölni kellett volna az ellenzék minden tiltakozását, észrevételét a kormány külpolitikai koncepciói miatt. Az imrédysták és nyilasok 1940 tavaszi általános támadása idején a vezérkari főnök németellenes propagandával vádolta Csáky külügyminiszternél a sajtóellenőrző bizottságot és a kormány sajtópolitikáját, mert átengedik a francia és angol híreket, melyek a németek győzelmi jelentéseivel sokszor ellentétesek voltak. A helyzet ismeretében a németek a magyar sajtó elleni panaszaikkal többször Werth Henrik vezérkari főnökhöz fordultak, aki a budapesti katonai attasé panaszát sürgősen és támogatólag továbbította a Külügyminisztériumnak.

44 Néhány nappal Jugoszlávia magyar megtámadása után, már a Bárdossy-kormány idején a Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium Sajtóosztálya valamint a magyar és a német vezérkari főnökség képviselői közös értekezleten megállapodtak a két vezérkar együttműködéséről a propaganda területén. Külön német katonai hírügynökség felállításába a miniszterelnökség most sem egyezett bele. Megállapodtak, hogy a magyar sajtó minden német hírnek nyitva áll, melyet a németek a magyar VKF útján a Külügyminisztériumnak eljuttatnak

45 Teleki életében a magyar Külügyminisztérium még vissza tudta verni a vezérkar kísérleteit, hogy a Magyarországon lévő külföldi tudósítók távirati- és telefontudósításaiból a „német és olasz katonai érdekekre sérelmes" híradásokat a VKF cenzorai töröljék, és hogy a posta minden közleményüket 8 napra visszatartsa. Ezek az intézkedések lehetetlenné tették volna a külföldi laptudósítók munkáját, miközben az ME Sajtóosztálya éppen a Balkánról kiszorult laptudósítók budapesti letelepedését és hírszolgálatát szerette volna elősegíteni. A Külügyminisztérium közbenjárására a külföldi tudósítók számára érkezett táviratokat és leveleket cenzúrázás után a katonai ügyészségek haladéktalanul eljuttatták a címzetteknek. A külföldi tudósítók által küldött leveleket, táviratokat a tudósítók először egy külügyi tisztviselő lakására vitték fel, akinek láttamozása után a katonai cenzor — cenzúrázás után — haladéktalanul továbbitatta a postával a híranyagot.

46 A cenzúra mellett a másik fő terület, ahol a különböző sajtóiiányító szervek egymást kiegészítve vagy egymás lépéseit keresztezve felléptek, a Magyar Távirati Iroda volt. Az MTI feladata volt a magyar állam híranyagát a kormány által meghatározott helyre összegyűjteni, a magyar sajtót és a kormány szerveit a külföldi eseményekről tájékoztatni. Felügyeletét az ME Sajtóosztálya látta el. Működését a kormány és az MTI között 1921-ben, majd ennek felújításaként 1941-ben kötött szerződés szabályozta.

47 Eszerint a „hírközlési szolgáltatásokat az MTI az m. kir. kormány irányelvei szerint és ellenőrzésével köteles lebonyolítani, és az ellenőrzéssel kapcsolatban az m. kir. kormány által esetleg kért felvilágosítást haladéktalanul és kwneritően megadni". Az MTI munkájával a „keresztény Magyarország nemzeti érdekeit szolgálja", a hírszolgálatot „kizárólag nemzeti irányban látja el". Az MTI a kormánynak csak un. félhivatalos hírügynöksége volt. A Miniszterelnökség az MTI vezetőinek kívánságai ellenére sem volt hajlandó a szerződésbe a kizárólagos hírszolgálatot bevenni. Előállhat olyan helyzet, amikor fontos eltitkolni, hogy a kormánytól kiszivárogtatott hírről van szó — indokolta álláspontját feletteseinek a Sajtófőosztály. A kormány hírszolgálatában jelentős szerepe volt a Budapesti Tudósítónak is. 193