Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Gál Judit: A sajtópolitika irányítása a Teleki-kormány idején, 1939–1941 / 181–199. o.

jogokat is megnyirbálták. Az 1938-ban végrehajtott laprevízió a „keresztény és nemzeti Magyarország" jelszava jegyében 1200 lap közül csak 770-nek adott további megjelenésre engedélyt.

3 A munkásmozgalmi, szakszervezeti lapokat olyan nagy számban tiltották be, hogy 1940 tavaszán Teleki kormánya kénytelen volt többet újra engedélyezni. Működtek legális ellenzéki pártok, ezért engedélyezni kellett ezek lapjait is, és általában a sajtó ellenzéki hangját, de egyre szűkebb keretek között. Valamennyi baloldali lap betiltására csak a Sztójay-kormány idején került sor, 1944-ben, Magyarország német megszállása után. A laprevízió után hamarosan hivatalba lépő Teleki-kormány már egy megrostált sajtót kapott örökül, melyben nem volt szükség nagyszámú lapengedély-visszavonásra. Ezért inkább a hosszabb-rövidebb időre történő időszakos lapbetiltás fegyverével élt. Az illegális kommunista párt röplapjainak terjesztését továbbra is a legszigorúbban büntették. Időszaki kommunista sajtótermék a Teleki-kormány idején illegálisan sem jelent meg, a kommunista újságírók a Népszavánál, a Magyar Nemzetnél, a Szabad Földnél dolgoztak. A Kelet-Európában egyetlen legális szociáldemokrata párt napilapját Teleki idején még időszakosan sem tiltották be, a nyugat-európai államokkal kapcsolatos külpolitikai koncepciók miatt. Az ország területi megnagyobbodásával az újonnan visszacsatolt területeken a Teleki-kormány mindenhol elvégezte a laprevíziót, a kül- és belpolitika jobbratolódásával egyre szigorúbban, jobboldali, nacionalista koncepciók jegyében. Az újságírók, lapszerkesztők és lapkiadók személyének az államhatalom szempontjából megfelelő kiválogatására az Imrédy-kormány idején meghozott I. zsidótörvény adott felhatalmazást. Eszerint újságíró, lapkiadó és felelős szerkesztő csak az lehetett, akit a sajtókamarának a Miniszterelnökség által jóváhagyott jegyzékébe felvettek. A törvény végrehajtása a Teleki-kormány feladata lett. A hamarosan meghozott II. zsidótörvény után a kamarai tagok között a zsidók arányát 20%-ról 6%-ra csökkentették, és a zsidó felekezeti lapokon kívül lapkiadónak és felelős szerkesztőnek zsidót nem engedélyeztek. A kamarai névjegyzék összeállítása lehetőséget adott a baloldali újságírók megrostálására is, politikai vétség miatti büntettet előélet és nemzetietlen gondolkodás címén. Mint a vázolt sajtórendészeti intézkedések is mutatják, az elődjeitől örökölt sajtójogi és szervezeti kereteket a Teleki-kormány úgy használta fel, hogy a Horthy-korszak története során fokozatosan bevezetett totális fasizmus egyik összetevőjeként a sajtónak a háború kitörése előtti viszonylag szabadabb politikáját megakadályozza, az ellenzéki sajtókritikát elfojtsa, valamennyi lapot, az egész sajtóéletet az állam érdekeinek megfelelő állásfoglalásra kényszerítsen. Ezt a célt szolgálta a Teleki Pál alkotmányreformjának részeként 1940-ben benyújtott sajtótörvényjavaslat is. A háború kitörésekor bevezetett kivételes hatalom 1939. szeptember 1-én megszüntette a sajtószabadságot: előírta az időszaki és nem időszaki sajtótermékek előzetes, megjelenés előtti cenzúrázását. 182