Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Erdmann Gyula: Az iratkezelés jelenlegi helyzete az országos hatáskörű szerveknél / 163–180. o.

ségével a vezetést hatékonyan támogató memóriaközpontok kialakulása; s mindezek következtében ha nem is pillanatok alatt realizálódó, de távlatosan feltétlenül mutatkozó jelentős megtakarítás úgy anyagiakban, mint szellemi energiában a szerveknél is, a levéltárakban is. A rendelkezéseknek azonban számos hiányosságuk van. Egy részük kiadásukkor (ld. — Ember Győző: Amagyar levéltárügy új törvényes szabályozása — LK. 1969/197), másik részük a végrehajtás során vált a levéltárosok számára nyilvánvalóvá. így: 1. Nem érvényesítették maradéktalanul az állami levéltár fond egységét (lásd BM, KüM.HMstb.). 2. A levéltárak kezébe nem adtak kellő szankcionális jogot, jóllehet a csoportszámos iratkezelés megszüntetése utáni iratkezelési dzsungel, a szervek teljes és — e téren — igen káros önállósága után, a régi elmaradott rendszereket is igen hiányosan megvalósító, de azokhoz kényelmes makacssággal ragaszkodó vezetői szemlélet megváltoztatása, ugrásszerű minőségi javulás erőteljes szankciók alkalmazhatása nélkül aligha képzelhető el. 3. Az ágazati szakfelügyeletet gyakorló szervek (tárcák és más országos hatáskörű hatóságok) számára feladatokat írtak elő, de nem biztosítottak, nem írtak elő ellátásukhoz megfelelő szervezeti egységet, létszámot. így több tárcánál egy-két - a feladatokra felkészületlen — előadó küszködött plusz munkaként a rengeteg szabályzat jóváhagyásával. Szűcs László várakozásával ellentétben ezúttal is elspórolták a reform személyi feltételeit (Szűcs László: Iratkezelési problémák - LK. 1969.138.1.) 4. Az egész további munkát megalapozó s így felbecsülhetetlen fontosságú első szabályzatok jóváhagyása (a tárca — illetve mintaszabályzatok kivételével) a tárcák feladata lett, a levéltár csak esetenként, jogi alap nélkül, egy-egy referens esetleges jó kapcsolatai révén vagy a tárca igénye alapján, de mindenesetre csak véleményezési joggal vett részt a munkában. így a helyzet az, hogy a levéltár sokszor olyan szabályzatok végrehajtását köteles ellenőrizni, melyekkel részben vagy egészben nem ért egyet. A levéltár ellenőrzései során javasolhatja persze a szabályzat átdolgozását, de feleletként a szervek meglobogtathatják a jóváhagyási záradékot. 5. Az iratkezelés reformja a széles értelemben vett ügyvitel egészétől elválasztva került bevezetésre. Ha az amúgy is rendszeres időközönként és nem sok eredménnyel napirendre kerülő közigazgatási — szakigazgatási — ügyviteli egyszerűsítés keretében, az ágazatok — tárcák — szervek — alegységek ügyköreinek tisztázása, egyszerűsítése — s ennek során elkerülhetetlen felmérése — során, avval együtt rendelnek el kapcsolódó iratkezelési reformot, bizonyosan mindkét összefüggő terület nagyot léphetett volna előre. Ilyen keretben a levéltári rendeletek nyilván nagyobb érdeklődést váltottak volna ki az illetékesek körében, nem tekintenék azokat a bürokraták legújabb merényének. 164