Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Kovács Kálmán: A Magyarországi Tanácsköztársaság visszhangja kilenc európai tőkésország sajtójában / 119–148. o.

képez. Az osztrák kormány megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal, a magyar bolsevik ügynökök működése miatt (Bettelheim akció). A svájci sajtó az MTI jelentésére hivatkozva április 27-én arról ad hírt, hogy a románok elérték Nagy kallót és Csap felé nyomulnak, északra. A déli fronton április 25-én a jugoszlávok Szekszárd irányában támadnak.

41 Április 28-án tudósít a Neue Zürcher Zeitung a budapesti 500-as tanács ápr. 25-i gyűléséről. Szamuelly Tibor beszámolójából idézi a Vörös Hadsereg gyengeségének okairól elmondottakat s a tényt, hogy a románok mint támadók, előnyben vannak. Ezért szükséges az is, hogy a régi hadsereg tisztjei tudásukat a Vörös Hadsereg rendelkezésére bocsássák. — „Ha a hadsereg vezetése, ellátása és szervezése az öntudatos proletariátus kezében lesz, akkor a hadsereg minden ellenség felett győzedelmeskedni fog." Ugyanazon a gyűlésen Kun Béla a katonai és a külpolitikai helyzetet ismertette. „Mindent meg kell tenni a hadsereg felépítése érdekében" — idézik beszédéből. „Ez a forradalom győzelmének feltétele. A hadsereg fejlődik. Erre mutat nemcsak a hajdúszoboszlói győzelem; Pesten is egyre nagyobb számú elsőrangú csapattal rendelkezünk. Ez a biztosítéka annak, hogy a támadást nemcsak megállítjuk, hanem az ellenség imperialista törekvéseit vissza is verjük. ,,— Szántó Béla arra mutatott rá, hogy a Tanácsköztársaság teljesen dezorganizált hadsereget vett át s ezt nem lehet 24 órán belül újraszervezni. — Bécsi jelentésre hivatkozva azzal zárul a svájci lap cikke, hogy „a francia csapatok Budapest megszállására parancsot kaptak; 10000 gyarmati katonát bíztak meg ezzel a feladattal."

42 Április végén már biztosra vették az ellenforradalom közeli győzelmét. 2. A közvetlen beavatkozás (május 25-ig) ,kapitulál-e Kun Béla?" címmel a Gazette de Lausanne május 4-én alig leplezett örömmel üdvözli a jugoszláv, román, csehszlovák katonákat, akik megakadályozzák, hogy „a magyar bolsevikok továbbterjesszék az orosz pestist Közép-Európában". A Magyarországgal határos országok jól tették, hogy nem vártak az antant kezdeményezésére és önszántukból támadnak, mert az a mondás járja: „Segíts magadon, akkor az ántánt is megsegít." Majd megemlíti Kun Béla április 30-i jegyzékét, melyben békét ajánlott az utódállamoknak, leszögezve, hogy ,,nem állunk a területi integritás elve alapján . . . elismerjük összes területi és nemzeti követeléseiket". Ezt annak bizonyítékául közölte a lap, hogy a Tanácskormány kapitulál és a kommunista veszély megszűnik. A Temps május 5-én tudni véli, hogy a Tanácskormány sem hisz már a Vörös Hadsereg harci készségében; Kun Béla is tudja, Budapest elveszett; sőt egy berlini jelentés szerint a román csapatok már el is foglalták a fővárost.(!) Egy előző napi londoni jelentésre hivatkozva közli, hogy már új kormány is alakult, Garami vezetésével és az elfogadta az antant feltételeit. Ez hamis és korai hír volt. Bár a lemondás szóba került, de már május 2-án megváltozott a helyzet: az antant leállította a románok további előrenyomulását, Kun Béla pedig a Kormányzótanácsot meggyőzte arról, hogy a hadműveleteket folytatni kell. 143