Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Kovács Kálmán: A Magyarországi Tanácsköztársaság visszhangja kilenc európai tőkésország sajtójában / 119–148. o.

hatalmi eszközök is, viszonyainkról torz képet adnak, hogy az elnyomottakat elriasszák, és a szocialista lapok is terjesztik azt a mesét, hogy diktatúránk nem a proletariátus diktatúrája, hanem a proletariátus elleni diktatúra. Ez hazugság. Míg azokban az országokban, ahol a kapitalista demokrácia uralkodik, az úgynevezett népképviselők csak ünnepi alkalmakkor látogatják választóikat, mi állandó kapcsolatban vagyunk a munkássággal. Minden lépésünket az ő kifejezett egyetértésükkel tesszük meg. A mi teljesítményeink nem egyéniek, hanem az egész proletariátus műve. Gyertek hozzánk és lássátok, hogyan dolgozunk. Forradalmi üdvözlettel Kun népbiztos."

39 Ide tartozik az április 23-i jelentés arról, hogy Balfour sürgönyére válaszolva Kun Béla táviratban biztosította az angol külügyminisztert: a tanácskormány' teljes felelősséget vállal az országot elhagyni készülő külföldiek magyar bankokban elhelyezett értékeinek kiszállításáért. A külföldi kézen levő bankokat és üzemeket nem fogják szocializálni. Ha ezt a rendelkezést egyes esetekben nem tartanák be, a magyar kormány kész a kártalanításra. Indítványozza, hogy az antant küldjön gazdasági bizottságot Budapestre a felvetett kérdések megtárgyalására. A magyarországi helyzetet jellemző, vegyes jellegű apróbb hírek április 24—28. között a nagybirtokok köztulajdonba vételéről, a szakszervezetek feladatairól, a külkereskedelmi hivatal létesítéséről, az üzletek szocializálásáról, a szellemi termékek országos tanácsáról, a fokozott hadianyaggyártásról, a cukorgyártás összpontosításáról, valamint az élelmiszerhiányról szóltak, továbbá 610 túsz letartóztatásával foglalkoznak, akiket a politikusok, újságírók, bankárok, gyáriparosok és nagykereskedők köréből szedtek össze.

40 Az intervenció folytán beállott válságot komor színekkel ecsetelték a nyugati burzsoá lapok, felnagyítva a nehézségeket. A sorok közül kicsendült a nehezen leplezett bosszúvágy és a proletáruralom közeli bukását váró türelmetlenség. A svájci sajtó a rendszer „teljes csődjéről" beszél április 20-án: „A román csapatok előrenyomulása folytán terjed az izgalom a lakosság között, Budapesten leírhatatlan a nyugtalanság. Erősbödik a tenor. A polgárság tömegesen menekül, a vasúti zárlat miatt főleg gyalogszerrel. A Vörös Hadsereg keleti kötelékei bomladoznak. Az Alföldön rabolnak a bolsevikok. A Dunántúlon szervezkedő szeparatista mozgalmak a határvidéknek Ausztriához való csatolását készítik elő. Terrorcsapatok küzdik le e mozgalmakat. A rezsim vezetőinek testőrségét megerősítették s fegyveresek védik a középületeket." A francia sajtó már április 25-én közölte, hogy a csehszlovák hadsereg is megindult és „elérte Esztergomot"(!). Bécsi jelentésre hivatkozva „az a benyomás, hogy a magyar kormány szétesik; befolyása Budapestre és néhány vidéki városra korlátozódik. Fegyelmezett és jól felszerelt seregek támadják Kun Béla szétbomló seregét. Ezek nem képesek ellenállni. A kommunista rezsim napjai meg vannak számlálva". Hivatkozik az MTI április 23-i jelentésére, amely szerint a románok folytatják előrenyomulásukat — a Tisza és a Maros mentén, Nagyszalonta és Debrecen térségében s elfoglalták Mátészalkát. A vörös csapatok fegyelmezetlenek, ilyen helyzetben Debrecen eleste az éj folyamán várható. Böhm vette át a keleti hadsereg főparancsnokságát. Volt orosz hadifoglyok harcolnak a vörös kötelékekben. További hír: Ausztria április 22-én elzárta határait Magyarország felé, az osztrák csendőrség leszereli a hazai Vörös Gárdát és erős kordont 142