Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Kovács Kálmán: A Magyarországi Tanácsköztársaság visszhangja kilenc európai tőkésország sajtójában / 119–148. o.

Arra a kérdésre, milyen a Tanácsköztársaság álláspontja az ipari reformok tekintetében, Kun Béla válasza: „A mi szemszögünk az államosítás és ezt a lehető leggyorsabban kívánjuk végrehajtani, a kisipar kivételével. A magyar parasztság nagy részben fél-proletár elem, s termelési eszközük a föld. Megjavíthatják helyzetüket, ha közösen gazdálkodnak. A parasztság tömegesen jelentkezik a Vörös Hadseregbe, ugyanúgy, mint az ipari munkásság." Milyen lesz Magyarország viszonya Németországhoz? - kérdezte a tudósító. Erre Kun Béla így válaszolt: „Határozottan kijelentem, hogy a vUág-proletáriátus érdekeivel szolidárisak vagyunk. A mi külpolitikánk az igazi békepolitika, A dolgozó osztályok érdekközösségén alapszik. Azt hiszem, hogy Németország, ahol a proletariátus képezi a lakosság többségét, várhatóan a legjobb barátunk lesz." A Tanácsköztársaságnak az antanttal szemben kialakult álláspontját tudakoló kérdésre Kun Béla kijelentette, hogy az nem csupán Magyarországtól, hanem ugyanolyan mértékben az antanttól is függ. „Azt azonban világosan megmondhatjuk: mi a békét akarjuk, hogy a szocializmust felépíthessük. A francia és az angol dolgozók sokban támogatnak bennünket és mi ezt viszonozzuk. Elvárjuk ugyanazt a szolidaritást, amelyet irántuk mi is kifejezésre juttatunk."** A Daily News tudósítójának április 1-én adott Kun Ma interjút. Tartalmát átvette a svájci sajtó is. Kun kifejtette, hogy az antant-államokkal szintén baráti viszonyt kíván, de ez attól is függ, milyen álláspontot foglal el az antant Magyarországgal szemben. Ha ellenséges lesz, Magyarország a maga érdekeit minden lehető módon védelmezni fogja. A területi delimitáció kérdésében a lakosságnak joga van akaratát népszavazással kifejezésre juttatni. A belső helyzetre vonatkozólag megjegyezte, hogy a több mint négy évig tartó háborúban tönkrement burzsoázia nem kaphatja vissza vezető szerepét az antant révén.

25 Április 6-i budapesti jelentések szerint a Smuts tábornokkal folytatott tárgyalásokról Kun Ma sajtóértekezleten nyilatkozott a külföldi újságírók előtt: „Az 1918. novemberi fegyverszünet óta az antant velünk csak katonai és nem diplomáciai tárgyalásokat folytatott. Smuts tábornok mint diplomata tárgyal velünk. Ez azt mutatja, hogy a proletárdiktatúrát, az imperialista hadsereg összeomlása óta első szilárd hatalmat, az ántánt is elismeri, A tárgyalások szívélyes légkörben folytak és remény van arra, hogy az ántánt részéről nincs semminemű támadó szándék a magyar Tanácsköztársaság ellen. A tábornok szívesen fogadta indítványunkat, hogy a párizsi konferenciával párhuzamosan az Osztrák-Magyar Monarchia régi területén alakult államok kormányainak képviselői Prágában vagy Bécsben jöjjenek össze. A konferenciának az volna a feladata, hogy a politikai határok kérdését tisztázza. A Tanácskormány reméli, hogy e konferencián minden nacionalista és soviniszta áramlat leszerelhető lesz ugyanúgy, mint az imperialista törekvések is. A Magyar Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa nem áll a területi integritás alapján, de ellenzi azt, hogy bármely kérdést az imperialista hódító politika értelmében oldjanak meg. Smuts tábornokkal folytatott tárgyalások még nincsenek befejezve. Részünkről nem érintettünk nemzeti vagy hasonló jellegű kérdést, s csak a megszállt területek dolgozóinak szociális érdekeiről beszéltünk.

26 127