Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Kovács Kálmán: A Magyarországi Tanácsköztársaság visszhangja kilenc európai tőkésország sajtójában / 119–148. o.

jobban magához tért, amikor különböző bel- és külpolitikai okokból szervezkedni tudott és az úgynevezett fehérterrort alkalmazta, a bolsevik kormány kényszerítve volt arra, hogy bőrét a vörösterror alkalmazása segítségével védje meg (!) - Kérdés: Mi az ön véleménye a kommunista mozgalom további alakulásáról Magyarországon és Európa többi részében? Válasz: A kommunista világrendre való áttérésnek véleményem szerint egész Európában be kell következnie. Ami Magyarországot illeti, a proletariátus a hatalmat szilárdan kezében tartja és azt soha többé nem foga kiadni. Sorsunkat összekötöttük az európai forradalom sorsával és meg vagyunk győződve arról, hogy a kommunista győzelem nem áll meg Magyarország határainál. A kapitalizmus ugyanis halott és a kommunizmus az örököse. — Kérdés: Mi az ön véleménye a forradalomnak a se mleges országokra való átterjedéséről? — Válasz: Nem hiszem, hogy a semleges országok, a kommunista átalakulás közepette a kapitalista rendszert fenn tudják tartani. Néhány titkár és gépírónő benézett már a szobába, hogy beszélgetésünk nem ért-e véget, és ezért kötelességemnek tartottam, hogy a mindig dolgozó Kun Belát átengedjem a kormányzati ügyeknek" — fejeződik be a svájci lap tudósítójának cikke.

22 A Neue Zürcher Zeitung átvette a Magyar Távirati Iroda március 314 jelentését Kun Béla előadásáról, melyet az Országházban tartott a proletariátus osztályegységéről. A lap a következő részeket emeli ki: Kun emlékeztet arra a szakadásra, mely az imperialista célokat szolgáló világháborúban észlelhető volt, s amely nemcsak egyik-másik szocialista pártvezetőt terheli, de oka a proletariátus magatartásában is kereshető. Nem volt osztályegység. Munkásarisztokrácia képződött mindenütt, amelynek igazi ábrázata főleg a gyarmati politikában mutatkozott meg. A munkásarisztokráciát nem az osztályharc, hanem az osztályok szolidaritása érdekelte és e politikától remélte jólétét. Mondhatjuk, átmeneti érdekközösség állott fenn a kapitalisták és a munkásarisztokrácia között. A béremelést mint borravalót osztogatták a proletároknak. Tipikus példaként az Esseni Krupp-müveket, Vilmos császár kedvencét emiitette. Minden kapitalista államban van ilyen munkásarisztokrácia, amely a pillanatnyi, látszólagos érdekközösségtől vezetve, háborús politikát folytat s ezt scheidemanrázmusnak szokták nevezni, Scheidemann mellett Henderson és Renauldel is apostolai ennek aiosztályszolidaritás-hitnek. E politikát folytatják Bemben is, ahol az osztályszolidaritás szintén fészket rakott. A népbiztos hangsúlyozta a proletariátus akcióegységét és a pártegység létrejöttének szükségességét, mely a város és a falu közötti viszonyt is befolyásolni foga. „Ha nem is az egész parasztság, a falusi proletariátus jelentős része a mi oldalunkon van."

39 A Frankfurter Zeitung április 2-án beszámol arról a beszélgetésről, amelyet tudósítója Kim Bélával folytatott. Az interjút lehozták a svájci lapok is, a La Suisse részletesen, a többi kivonatosan. Az első kérdésre Kun így válaszolt: „Ami * jövőbeni külkereskedelmi kapcsolatokat illeti, a forradalmi kormány álláspontját az a tény determinálja, hogy a termelést szocialista elvek alapján irányítjuk. A termelés és az elosztás: monopólium. Támogatjuk a termelést és biztosítani akarjuk a javak igazságosabb és rendszeres elosztását. A külkereskedelem irányítása a proletár állam joga.*