Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - Danczik Andrásné: Az anyakönyvi másodpéldányokkal kapcsolatos levéltári munka: tapasztalatok a Békés Megyei Levéltárban / 9–12. o.

Az 1907-1952. években kiállított utólagos bejegyzések és kiigazítások jegyzékeiből utólag be kell vezetni a megfe­lelő másodpéldányokba az utólagos bejegyzések teljes szövegét mégpedig úgy, hogy ezzel egyidejűleg a korábban bejegyzett „U.B." jelzetet át kell húzni. A vallási hovatartozásra vonatkozó bejegyzések másolását csak akkor kellett megtenni, ha az utónév változással jár. Az 1/1956. LOK számú utasítás helyébe 1961. február 10-én a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya 1/1961. számú utasítása lépett életbe. Ez az utasítás ismét változást tartalmazott a levéltári munkával kapcsolatban. Az eddig küldött utólagos bejegyzésekről készült „Értesítések" helyett - amelyek teljes szövegét be kellett másolni az anyakönyvi másodpéldányba - „Utólagos bejegyzések jegyzéké"-n közlik a változást az anyakönywezetők. Itt már csak az u.b. jegyzékek sorszámát kell feljegyezni. A jegyzékeket városok esetében negyedévenként, községektől félévenként kapja a levéltár a Megyei Tanács VB. Igazgatási Osztályának illetékes főelőadójától, illetve a járási hivatalok ezzel megbízott dolgozójától. A Tanácsok Közlönye 1963. évi 82. számában közzétett és 1964. január 1-én életbe lépett 38/1963. Korm. sz. rendelet és a 6/1963. KE. sz. utasítás a levéltárak anyakönyvi vonatkozású munkáját lényegében nem érintette, leg­feljebb annyiban, hogy az említett rendelet 10. S-a kimondja, hogy „az állami levéltárak őrizetében levő másodpél­dányokban foglaltak megtekintését a levéltár vezetője engedélyezheti." A Művelődésügyi Minisztérium 133/1968. (MK 12.) MM szám alatt újabb utasítást adott ki. Az irányítást és ellenőrzést a Levéltári Igazgatóság a belügyminiszter helyett a Minisztertanács tanácsszervek Osztályával egyetértés­ben végzi. Az idézett jogszabály az anyakönyvi másodpéldányokkal kapcsolatos levéltári feladatok tekintetében intézkedett. Az 1894. évi XXXIII. te. az állami anyakönyvezésről szóló törvény a Belügyminisztérium ügykörei közé sorolta az anyakönyvi munka felügyeletét. Az állami anyakönyvi felügyelő a belügyminiszter által kinevezett és a belügyminiszternek közvetlenül alárendelt állami tisztviselő volt. A kerületek beosztását is a belügyminiszter állapította meg. A BM. anyakönyvi felügyelete az 1963. évi 33.sz. törvényerejű rendelettel megszűnt. A 133/1968. MM. sz. rendelet 14. S-a kimondja, hogy az utólagos bejegyzéseket visszaküldeni nem lehet. E rendelet megjelenése előtt a gyakorlat az volt, hogy a hibás jegyzékeket a hiba megjelölésével visszaküldtük. A Tanácsok Közlönye 1974. évi július 10-i 37. számában megjelent az anyakönyvek vezetéséről és a házasságkötési eljárásról szóló rendeletek és utasítások egységes szerkezetbe foglalt szövege, de a levéltárak feladatait az anyakönyvekkel kapcsolatosan nem tartalmazza. Békés megyében 1958-ban 77 anyakönyvi kerület és 12 kirendeltség működött. A kirendeltségeket beolvasztot­ták az anyakönyvi kerületekbe és 1969 év végével már csak két kirendeltség volt, ma már egy sincs. 1970-től a me­gyében 9 közös tanácsú községet szerveztek. A kirendeltségek megszüntetése után és a közös tanácsú községek szer­vezésével az anyakönyvi utólagos bejegyzések feljegyzése igen bonyolulttá vált. Az orosházi és a békéscsabai anya­könyvi kerülethez tartozó és azóta megszüntetett kirendeltségek utólagos bejegyzésének feljegyzése a legnehezebb, mert ezek mind egy jegyzéken kerülnek be a levéltárba. Kérésünkre a volt kirendeltségek utólagos bejegyzéseit kü­lön jegyzéken küldik Orosházáról. Sajnos ezt a többi anyakönyvi kerületnél nem tudtuk elérni. A második világháború alatt levéltárunkba 31 anyakönyvi kerületnek 64 kötete pusztult el, amit pótolni kellett. Sajnos volt olyan is, hogy az eredeti anyakönyv is elpusztult kint a községi anyakönyvi hivatalnál. Jelenleg 95 fm. állami anyakönyvi másodpéldányt őrzünk és végezzük az utólagos bejegyzések feljegyzését. A másodpéldányokat minden évben március 31-ig megkapjuk és anyakönyvi kerületenként vezetett nyilvántartó kar-1 tonokon feljegyezzük. Hibák nagyon ritkán fordulnak elő az anyakönyvi másodpéldányokban. Ugyanez az utólagos bejegyzések jegyzékeivel kapcsolatban nem mondható el. Igen sok apró, de a munkát akadályozó hiba fordult és for­dul elő, ezért a jegyzék helyesbítését kell kérni. Ezek közül a legtöbbet előfordult hibákat említem meg. 1. A jegyzékek sorszámozása az éven belül nem folyamatos. Ez a gyakori hiba főleg olyan községeknél fordul elő, ahol 1—2 bejegyzés van a félévi jelentéseknél. 2. A házasság felbontása után az elvált férj, vagy feleség halálesetét is bejegyezték. Például Békéscsabán a há­zassági anyakönyv 320/1953.sz. alatt bejegyzett házasságkötést 1955-ben felbontották, de az 1971-ben elhalt férj halálesetét feljegyezték. 3. Dombegyháza, Tótkomlós és Battonya község anyakönywezetője a házassági jegyzéken sorozatosan csak egy nevet közölt, tehát a vőlegényét, vagy a menyasszonyét, így az azonosítás nem volt teljes, ezért a jegyzéket vissza kellett küldeni pótlásra. 4. Az újból anyakönyvezett bejegyzések születési évét és sorszámát gyakran adják meg helytelenül. A régi év­számot és az újra anyakönyvezett bejegyzés folyószámát közlik, ezért a másodpéldányban nem találhatjuk meg a közölt bejegyzést. Például a szeghalmi születési anyakönyvi másodpéldányba kellett bejegyzést eszközölni az 1967. évi 129. folyószám alatt. A gyermek 1965-ben született és a jegyzéken helytelenül a 129/1965 számot adták meg, nem pedig a 129/1967. sorszámot. Ez a hiba egy jegyzéken háromszor is előfordult. 5. Nagyon sokszor zavaró volt a következő hiba is: Olyan esetben amikor az első példányban hiba volt és azt a lemásolás előtt helyesbítették és a „Helyesbítve" szöveg szerepelt, a másodpéldányban az utólagos bejegyzések rovatában történő feljegyzés végett közlik a helyesbítő szöveget is. 6. Számtalanszor fordult elő, hogy a születési jegyzéken a meghalt nő házasságkötés utáni nevét közölték, így a születési anyakönyv bejegyzésével nem volt azonosítható. 10

Next

/
Thumbnails
Contents