Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - IRODALOM - Simonffy Emil: Horváth Zoltán: A jobbágyvilág alkonya Sopron megyében. Budapest, 1976. / 735–738. o.

feldolgozásával és adatok közlésével továbbvinni a polgári átalakulás korának országos tudományos érdekeket szolgáló kutatását, másrészt a helytörténeti kutató segítségére sietni feldolgozási minta bemutatásával és jellemző adatsorokkal. E kettős feladatot igen sikeresen oldotta meg. Az elemző-feldolgozó részbe nem rejtette bele az adatközlő részeket, hanem világosan elkülönítette azokat egymástól. A munka négy részre tagolódik, amelyet bő jegyzetanyag és helynévmutató egészít ki. Az első részben a szerző elemző tanulmányban mutatja be Sopron város nyolc úrbéres falujának kibontakozását a feudális kötelékekből. Alapos forrásfeltárás nyomán, a források kitűnő elemzésével vizsgálja meg a város földesurasága alá tartozott falvakban a jobbágyfelszabadítás lefolyását, eredményét és a végrehajtással kapcsolatos problémák megoldását. Közismert, hogy tudományos szempontból mennyire fontosak a jobbágyfelszabadítással foglalkozó helytörténeti vagy regionális vizsgálatok, mert csak ezek összegezéséből remélhető országos vonatkozású források hiányában az általános történeti kép megrajzolása. Sajnos Sopron megye úrbéri peres iratai elpusztultak, így Soós Imre úttörő munkája továbbfejlesztésére a megye egészében gondolni nem lehetett. Egy lehetőség maradt a továbblépésre: a földesúri és a községi levéltárakban fentmaradt töredékek alapján végezni el a részletkutatásokat. Ezt tette Horváth Zoltán, amikor a városi levéltár anyaga alapján — tudtommal történetírásunkban először — vizsgálja meg azt a kérdést, hogy egy szabad királyi város, amely a polgári átalakulás hivatott hordozója volt a polgári forradalom időszakában és az azt követő években, hogyan viszonyult volt jobbágyaihoz. Ez az összefüggés a tanulmányt kiemeli a pusztán helytörténeti jelentőségből, a jobbágyfelszabadítás országos vizsgálata sem nélkülözheti többé eredményeit. A tanulmány helyesen vázolja fel az úrbéri szolgáltatások megszüntetésének jelentőségét, majd az 1848 előtti küzdelmekre összpontosítja a figyelmét, ezt követően az 1848 utáni végrehajtás egyes problémáit veszi számba és a városnak — mint volt földesúrnak — adott úrbéri kártérítés mérlegét vonja meg. Ezután alaposan megvizsgálja a birtokviszonyok megváltozását e falvakban. Eredményei közül csak egyet szeretnék külön is kiemelni: Sopron város volt úrbéres falvaiban a jobbágyfelszabadítás végrehajtásának egyik igen lényeges sajátossága az volt, hogy a város mint volt földesúr szabadulni igyekezett (az erdő kivételével) a nem úrbéres jellegű földektől. Ez első pillanatban a parasztság szemszögéből nézve kedvezőnek tűnik, hiszen a paraszti földállomány nem csökkent, sőt esetleg némileg növekedett is. A volt földesúr azonban nem ingyen engedte át majorsági jellegű földjeit, a súlyos kártérítési összegek vállalásával a parasztok eladósodtak. Az utóbbi időben több vizsgálat felfigyelt már arra, hogy a volt földesurak érdeke nem egyértelműen a minél több paraszti föld elvonása volt, hanem a szorongató tőkehiány csökkentésévei a kárpótlási összeg megszerzése. Sopron város példája világosan mutatja, hogy a jobbágyfelszabadítás végrehajtásával kapcsolatban egyedileg kell megvizsgálni a volt földesurak érdekeit. Egy szabad királyi városnak pl. semmiképpen nem volt jövedelmező üzlet saját kezelésű mezőgazdasági üzem fenntartása vagy létesítése. Az adott esetben a bérleti gazdálkodás sem látszott hasznot hajtónak, a város pénzügyi nehézségein a kártalanítási összeg mielőbbi megszerzése segített leginkább. A második részben a szerző adatokat közöl Sopron megye községeinek társadalmi és gazdasági viszonyairól az 1848-as forradalom időszakában. A községsoros adatközlés 736