Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatási hálózat kialakulása: III. folytatás / 695–725. o.
Fentieken kívül a helytartótanácsi irányításban az ésszerűséggel vagy takarékossággal nem magyarázható tétovázások is előfordultak. Míg az 1865. január 6-i 105.414/864. sz. leirat Zala vármegye főispánját a keszthelyi intézet támogatására sürgeti, addig a kormányszerv a már befizetett hallgatói ösztöndíjadományok és egyéb kérdések rendezését sokáig elodázta. Az előbbit a Helytartótanács értékelése szemlélteti, hogy ,jz nagy uradalmak részéről ezen országos intézet javára semmi ajánlat nem tétetett..., míg kisebb birtokosok hazafias áldozatkészségüknek szép jeleit adták," akiket követni kell. Az ellenpéldából viszont kitűnik, hogy Zala megye Gazdasági Egylete 1865-ben folyósított jelentékeny segélyjáradékának fogadásáról a központi szervek vonakodnak dönteni. Megismételt felterjesztésekre még az 1866. április 5-i 12.214/66. sz. válaszban is az érdekelt megyei és tanintézeti szervek csupán annyi eligazítást kapnak, hogy majd „a megfelelő intézkedés utólagosan bekövetkezend." 190 Az agrártanintézetek korabeli felső irányításának egyik extrém példája a 14.535. sz. 1865. március 2-i helytartótanácsi leirat. Ennek kivonata szerint: ,ft cs. k. kereskedelmi és közgazdászati ministerium az öszves birodalomban nyert tapasztalatok, valamint e részbeni szakértők véleménye alapján utasítást szerkesztett a gyapottermesztés iránt." A kormányszerv tudomása szerint „hazánk legdélibb pontjain ezen becses plántát" művelni lehet. Az alig szerveződő tanintézet igazgatójának kötelessége lett „a gazdákat gyapotkísérletre hatályosan buzdítani" és az eredményről tüzetes jelentést tenni. 191 Közben a kiegyezések az agrárfelsőoktatás országos irányítása terén kettős változást hoznak. Hazai vonatkozásban a helytartótanácsi szervek örökébe a minisztériumi kormányzat lépett. Egyidejűleg a tanintézetek irányítása az összbirodalmi szervek kezéből a magyar törvényhozás és közigazgatás joghatósága alá ment át. A dikasztériumok elavult ügyiratrendjének használható állapotba helyezése mintegy három év alatt játszódott le. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1868. augusztusában a minisztertanácsba vitte a magyaróvári iskola átvételének ügyét. Ennek véghezvitelét a bécsi földművelésügyi miniszterrel folytatott tárgyaláson 1869. január 1-ével irányozták elő. A magyar kormány az intézet 1869. évi költségvetésére a földművelésügyi tárca javaslata szerint 22.000 Ft átalány megszavazását jóváhagyta. Ezt a fordulatot Mosonvármegye a „gazdaképezde legfelsőbb kormányzata és belszervezete módosításának" 1861-től 1868-ig ismétlődő ajánlásaival elősegítette. 192 A felső irányítás sokágú és hatásos tényeit, valamint árnyoldalait az előzőekben vázolt intézetalapítások, Ül. átszervezések külön-külön is szemléltették. Egészében az agrároktatás központi igazgatását a földmüvelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszter teljesítették. Az oktatás is hátrányát érezte, hogy az agrárügy 1867-től 1889-ig csupán „harmadrész tárcát" kapott. Szakoktatási feladatok megoldásában a. pénzügyminiszter és a király személye körüli miniszter is közreműködtek. A tárcák tevékenységét elvben az országgyűlés, az uralkodó és saját kormánytestületük döntései határozták meg. Az agrárszakképzés felső irányítása fokozatosan földművelésügyi ágazatban összpontosul. A magyaróvári államközi átvételen kívül, ugyancsak 1869ben, az állatorvosi intézetet kormányon belül a kultusztárca is átadja. Valamennyi fontos szervezeti kérdés eldöntésénél az uralkodó akarata az agrároktatás központi igazgatásában mindvégig erőteljesen érvényesült. 193 713