Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatási hálózat kialakulása: III. folytatás / 695–725. o.

a meglevő szervezet nyomán indított küzdelmet. A szakoktatás kérdéseinek szentelt rovata az egyetemtörténet fontos adalékait őrizte meg. Az agrártermelés korszerűsítése, a tulajdonviszonyok alapvető átalakításának igénye mellett, a szakműveltség fokozását sürgette. Hosszú távon ezek egyben a gazdasági-társadalmi szerkezet esedékes történelmi változásait érlelték. Az agrárismeretek elmélyítését és terjesztését pedig a tanintézetek szaporításával és a képzés színvonalának emelésével lehetett elérni. Ezért a budapesti állatorvosi, a magyaróvári, a Selmecbányái rokonintézetek sorába lépő keszthelyi újjászervezés, illetőleg a debreceni, a kolozsmonostori és a kassai agráriskolák megnyitása jelentős vívmány lett. De a bármennyire kedvező puszta számszerű mutatókat sem szabad egyoldalúan megítélve túlértékelni. A szervezeti egységek sietős mennyiségi felfuttatása belső tartalmuk becsértékét egyenes arányban korántsem növelhette, hanem minőségileg egyenetlenségeket is hordozott. Részben most kellett az agrároktatásban a megkésett gazdasági-társadalmi fejlődést, illetőleg a neoabszolutizmus okozta stagnálást, helyenként visszaesést megböjtölni. E téren eladdig nálunk és a Habsburgok jogara alatt élő többi országokban a kibontakozást közvetlenül az összbirodalmi egyetlen szakfelsőoktatási intézet oktatáspolitikai elvének merev fenntartása lassította.

136 A sokévtizedes művi fékezés ellenhatásaként is, az előző rövid időszakban bekövetkezett gyorsütemű mennyiségi és szórványos minőségi fejlesztést új irány váltja fel. E fordulat jegyében az 1900-as évek elejéig terjedő etapban az intézetek számának további növelése nélkül a meglévőek — kevés kivétellel — általános szervezeti szintemelése ment végbe. Az agrárintézetek hatóköre, mint láttuk, a kiegyezésekig időlegesen korlátozódott (pl. a Georgikon szünetelése, a pesti állatorvosképzés átmeneti sorvadása). Ráadásul a magyaróvári és a Selmecbányái intézetek hajdan tágabb földrajzi, több országra irányult kisugárzása a hazai sajátos feltételekkel végeredményben negatív korrelációba jutott. Ez utóbbiak, az itthoni igények nézőpontjából hátrányosan, az összbirodalmi oktatómunka feladatait is „kényszerültek" teljesíteni stb. A nehézségeket tetézte, hogy a tudományos akadémiai tevékenység közben szünetelt, illetőleg abban az agrárszakágazat alig talált helyet. A többoldalú tartós visszafojtás az álamjogi kiegyezések után problematikusán oldódott fel. A következő évtized derekáig elért intézetalapítási eredmények a nem eléggé megalapozott ugrásszerű előrelendülés bizonytalanságait is magukban foglalták.

137 Mindezek következtében, a tanintézetek szervezésének a kiegyezésekkel megnyílt kedvezőbb kormányzati lehetőségei ellenére, az oktató- és kutatómunkához szükséges képzett szakemberek hiányoztak. Igaz ugyan, hogy az agrároktatás néhány kiváló tanárt, szakírót más pályákról is nyert. A neoabszolutizmus légkörében jeles tudósokat (pl. Bereczki Máté jogász, a magyar pomológja atyja, Entz Ferenc orvos, a hazai kertészképzés megalapítója esetében), mintegy „politikai védelemül" felkínált kényszerpályán, a szakágazat mezejére utaltak.

138 A rendelkezésre állott oktatók száma, valamint felkészültsége, a szándékolt és indokolt fejlesztési arányokhoz-ütemhez képest, egészében szűk keresztmetszetetjelzett. A különféle agráriskolák helyzetében jelentős személyi és felszerelésbeli eltérések voltak. Némileg előnyösebb viszonyok az állatorvosi és az erdészeti tanintézetekben uralkodnak. Ezek huzamosan évszázados hagyományokra támaszkodó felsőoktatási (egyetemi, 700