Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatási hálózat kialakulása: III. folytatás / 695–725. o.

na-t 1899-ben hozták létre, önálló jellegét a régebbi alapítású (XVIIL század) bécsi állat­orvosi tanintézet is mindvégig megtartja. 133 Időszakunkban az agrároktatás fejlesztéséről az amerikai és ázsiai országok is gondos­kodnak. Jeleztük a texasi, a kanadai, az új-zélandi (pl. Lincoln College 1878) intézetalapí­tásokat. A századforduló előtt létrejön a tokiói önálló agrártanintézet és szakképzést az ottani egyetem megfelelő karában is folytatnak, stb. Az előbbi hármas csoportosítás mutatja, hogy a szakoktatás különféle modelljei, egy-egy országban párhuzamosan is megfértek. Másrészt az agrárképzés ágainak szervezeti elhelyezkedése igen változatos formákat ölt. Az állatorvosokat rendszerint saját egykarú felállításban, de tudományegyetemi, műegyetemi vagy agráregyetemi karokon is képez­ték. A tanintézetek a típushatárokat sűrűn átlépik, az önálló főiskolákból sokkarú ag­ráregyetemek lettek, vagy az egyetemszervezetből kiválások is előfordulnak. 16. A hazai agrártanintézetek fejlesztésének irányváltozása. Nálunk az előző évtized­nyi rövid időszak alapmotívuma a szakiskolák gyors mennyiségi növekedése volt. Bizo­nyos színvonalemelést is jelzett, hogy a régebbi alapitásúak hullámvölgyeikből jórészben kilábaltak. A történelmi események a hátrányos örökség helyében átmenetileg előnyös oldalukat érvényesítették. Egyelőre az agrártárgykörök gazdagodása az oktatásszervezeti elhatárolás és különállás irányába mutatott. Jóllehet a szakterület ágazatai, a budapesti Magyar Agrártudományi Egyetem létre­jöttéig (1945), a másirányú egyetemekkel való társítás és a saját külön oktatásszervezet­ben önállósodás kettős vonzásában éltek, végül ez utóbbi tendencia kerekedett felül. E folyamatban az ars veterinaria az orvoskarról, a mezőgazdasági, erdészeti enciklopé­diák, a vadászati fakultatív tárgyak stb. pedig a bölcsészeti, a jogi (líceum, akadémiák) és a műegyetemi intézetekről váltak le. Később a tudományos diszciplínákból és az ok­tatásszervezetekből kiágazó agrárszakterületek kölcsönös törvényszerű közeledése, valamint egymás közti belső újratagozódása is megindul. E tárgykörök rendszertani összetartozását azonban sokszor figyelmen kívül hagyták és a szakirodalom leszűkített keretekben mozgott. Néha meg az agrárágazatokkal együtt távol eső szakoktatást (pl. kereskedelmi) is tárgyaltak, míg az erdész-, az állatorvos-, a kertészképzés kifejtését mellőzik. 134 Az osztrák feldolgozások is az agrárterülettől az állatorvosképzés elkülö­nítésében ingadoztak. Károly Rezső valamennyi rokonágazatot igyekezett egybefoglal­ni. Napjaink retrospektív ábrázolásában is teljesebb összkép elérése indokolt. A téma­körbe a szorosabb mezőgazdasági (gazdász) oktatás mellett az állatorvosi, kertészeti, erdészeti, agrárgépész stb. ágazatok szintén beletartoznak. Korábban publikált anya­gunk éppen ezek belső kapcsolatát domborította ki, s időközben más szerzők is hasonló következtetésre jutottak. 135 Az agrártanintézetek számának rohamos megnövelése az újabb fejlődési szakasz küszöbéig tartott. E periódusváltást jelzik az oktatás háromfokozatú (felső-, közép, alsó) tagolása, továbbá a három éves tanfolyam preferálása stb. A nagyarányú előremoz­gás nem „görögtüzes csülogó" látványosság, hanem az agrárképzés ígéretes trendje is volt. Egyszerűsítő ellentmondás lenne a szakoktatás lemaradásait globálisan a társadal­mi-művelődési és tudományos haladás fékezőjeként, másrészt viszont az intézetalapítá­sokat elsietettnek jellemezni. A századforduló előtt a Köztelek c. lap az agrárfőiskoláért 699

Next

/
Thumbnails
Contents