Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatási hálózat kialakulása: III. folytatás / 695–725. o.

közeivel egyenlő súlyban való bemutatására törekedtünk. A hazai intézetek és a külföldiek fejlődésének azonos terjedelmű kifejtése ugyanis különálló feladatot képez.

126 Szervezeti tagozódás szempontjából az agrárfelsőoktatás három alaptípusban helyezkedett el. Ezek mindegyikét további alcsoportokra lehet bontani. De a megalapozatlan kategorizálásokat el kell vetni.

127 Eddigi fejtegetéseink az „oktatás-nevelés" és a „képzés" mesterkélt elkülönítését mellőzik. Ugyanígy az „education" és a „training" különbségeire épült osztályozások is túlhaladottak. A felsőoktatási intézetek összehasonlító jellemzésére az oktatás — képzés kifejezéseknek kritérium értéke nincs. Merevnek tűnnek S. Caine, W. F. Frank, Robbins egyetlen ország egyetemeire alkalmazott klasszifikációs sémái.

128 A vizsgált körben az aszimmetrikus összehasonlítás hármas felosztásának egyik csoportját a különálló szervezetben működött egykarú agrártanintézetek alkotják. A másik kategóriába a két vagy több társintézetet integráló egységes agráregyetemek sorolnak. Előfordult még, hogy néhány agrárkar az „idegen" ún. tudományegyetemi (orvosi, jogi, bölcsészeti), ill. műegyetemi, közgazdaságtudományi stb. ágazatokkal közös egyetemszervezet része volt. Az agrároktatás mindhárom változata a többi szakterületekkel végső soron emancipált helyzetbe jutott. Ezek külföldi példáinak felidézéséhez emlékeztetünk, hogy a magyar agrárintézetek korszakunkban, egyetlen kivétellel, az itt körvonalazott első csoporthoz tartoztak. Korábban utaltunk az agráregyetem sui generis szervezetére, amelyben a bécsi Hochschuíe fül Bodenkultur többkarú tagozódása viszonylag hamar kiforrott. A most tárgyalt időszak elején (1883—84. tanévtől) már három kart számlál, hogy ezekhez a negyedik is (1945) felzárkózzon. Ez utóbbi fakultás előképe (élelmiszer- és tartósítóipari ágazat) még az Osztrák—Magyar Monarchia egész területére 1895-ben alapított önálló akadémia volt. Az ausztriai felsőoktatás eme önmagában előremutató lépése az egyetlen összbirodalmi szaktanintézet anakronisztikus koncepcióját is felelevenítette. Az említett akadémia létesítésétől (1895) a Hochschule für Bodenkultur tanáraival (Cluss, Schwackhöfer stb.) szoros kapcsolatba került. Ebben a sorban a hohenheimi agrárintézet végül Universitát Hohenheim elnevezéssel szintén sokkarú szervezetet öltött. Utóbb az akadémiából 1906-tól kifejlesztett főiskolának már összesen hét külön szakfakultása lett. Ezek az általános természettudományi, a biológiai, a tejipari és élelmiszertudományi, a növénytermesztéstani, az állattenyésztéstani, az agroökonómiai-technológiai, valamint a közgazdaság- és társadalomtudományi tárgykörök szerint differenciálódtak.

129 A szakképzés iránti igények növekedését a századforduló előestéjén a moszkvai Timirjazev Akadémia elődjének trendje is jelezte. Ez a tanintézet 1894-ben mezőgazdasági és mérnöki osztályokra tagozódott. Ugyanott az 1905-06-os tanév a forradalom hatására az akadémia egész életében jelentős változásokat hozott. A többi között a választási elvre térnek át s az igazgató, valamint helyetteseinek tisztségeit a tanári kar saját soraiból tölti be. Csakhamar áttagozódást valósítanak meg: a növénytermesztés, az állattenyésztés, továbbá az agroökonómia szakokra. Köztük az elsőnek hat tanfolyama (erdészettan, földműveléstan, építészettan, kertészet, talajtan, mezőgazdasági gépészet)épült ki. Az intézetbe 1905-től nőhallgatókat is felvettek. Az előbbivel közel egyidőben keletkezett koppenhágai Kongelige Veterinaer- og Landbohojskole fokozatosan hét (általános, állatorvosi, mezőgazdasági, földmérő, erdészeti, kertészeti, élelmiszeripari) kart fejlesztett ki. 697