Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatási hálózat kialakulása: III. folytatás / 695–725. o.

korúan is nemzetközileg ismert budapesti állatorvosi, magyaróvári, Selmecbányái stb. főiskolákról, ül. akadémiákról nem beszélnek. Ugyanakkor ezek szintjét el nem érő külföldi intézetekről, valamint kedvezőtlenül a magyarországi jogakadémiákról megemlékeztek. Más szerzők (pl. K—H. Manegold stb.) szakoktatásunk korai pozitív hatását mindmáig számon tartják.

120 Mindezek az egyetemtörténet összehasonlító művelését is indokolják. A különböző országok szakintézeteinek sokrétűsége azonban a komparatív feldolgozás mozgásterét szűkíti. Az agrárképzés olyan etalonja hiányzott, amilyent az egyetemeknek évszázadokig a párizsi vagy a bolognai elődök jelentettek. Nincs annyi hasonlóságuk sem, amennyi hajdan az első közép-európai egyetemek (prágai, krakkói, bécsi, pécsi) között volt. Kevés egyezést talál pl. a mezőgazdasági-állatorvosi-erdészeti karokat felölelő koppenhágai főiskola és a közel egyidős bécsi rokonintézet párhuzama, amelynek falain a veterinaria kívül maradt. Rendező elveik nagyobb távolságra estek egymástól, mint a műszaki főiskolák különbségei.

121 Ezért a külföldi agrárintézeteket a korabeli szakirodalom inkább a hazai fejlesztés sürgetéséhez általános érvelésként idézte. De néhány közös, ül. elválasztó ismérvet (pl. egy- vagy többkarúság) mégis megfigyelhetünk. A típusalkotó vonásaik az egykarú önálló szakfőiskolák vagy többkarú agráregyetemek vagy pedig más egyetemek keretébe épülő agrárkar(ok) szerint különültek el. E megoldási módozatok kapcsolatban voltak a tudományos akadémiák szerepével és mindenkori tevékenységének hatásával. Sok lényeges összetevő: a tananyag és a képesítés jeüege, az oktatásban az elmélet-gyakorlat aránya, valamint a kísérleti-kutatómunka súlypontozása stb. mind szélsőséges eltéréseket mutatott. Egyik helyen az erőteljes integráció és máskor—máshol a nagymérvű széttagoltság szervezeti formái uralkodtak.

122 A periodizációt egy-egy ország agrárintézetei vonatkozásában lehet megközelítő pontossággal kijelölni. Kiterjedtebb régiókra érvényes intézetfejlesztési közös időhatárok csupán elvétve fordultak elő. A fejlesztésből eredő problémák azonban korszakunkban a szaktanintézetek falain messze túlmutattak. Ezekre a távolabbi összefüggésekre F. Engels több alkalommal s konkrétan 1893-ban is utalt. Később a L'Etudiant socialiste 1894. 8. számában megjelent levelében a szocialista diákok nemzetközi kongresszusának írja, hogy a polgári forradalmak az egyetemektől elsősorban a politikusok utánpótlásához követeltek nyersanyagot. Kiemelte, hogy „a munkásosztály felszabadításához ezenkívül mérnökök, vegyészek, agronómusok és más szakemberek is kellenek, mert nemcsak a politikai gépezet, hanem az egész társadalmi termelés irányítását is kézbe kell venni ,.."

123 A tudományági és az oktatásszervezeti differenciálódás tehát nem csupán szorosabb szakmai, hanem fontos társadalompolitikai kérdés volt.

124 Bár ezúttal a külföldi és a magyar agrártanintézeteket párhuzamosan szemléljük, feldolgozásuk mégsem azonos mélységben történt. Ebben a komparatív viszonylatban az utóbbiak forrásai lényegesen nagyobb arányokban szerepelnek.

125 A mostani feltárás rendeltetése az aszimmetrikus összehasonlítás nyújtotta lehetőségek hasznosítása volt. Ez azt jelenti, hogy valamely nemzeti intézményeket tüzetesebben vizsgálunk, míg más országokét mindössze főbb vonásaiban tekintjük át. Jelenlegi feladatunk - különösen ha az előbb hivatkozott értékeléseket tekintetbe vesszük — ezt a módszert követeli meg. Itt tehát nem két vagy több ország rokonszerveinek a szimmetrikus összehasonlítás esz696