Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Miskolczy Ambrus: Teleki József gubernátor látogatása Nagyszebenben 1848. május 3-án: adalékok a magyar-szász kapcsolatok történetéhez / 685–694. o.

umok rendszerére sokban emlékeztető — alkotmányjogi szabályozás nem biztosítja a „nemzetiséget" és a nemzeti területi autonómiát. Olyan autonómiát akartak, amely szinte teljesen független az egész államszervezettől, hogy ez szavatolja a szász-román kérdésnek a szász nemzeti fejlődés biztosításával együttjáró rendezését. Az unió éppen e célkitűzések realizálásának meghiúsításával fenyegetett. így az unióellenesség axiómává lett ebben a felfogásban és helyzetérzékelésben. Ebben az osztrák összmonarchia és a szász nemzeti lét biztosításának gondolata olyannyira összefonódott, hogy az első tényező veszélyeztetése a másodikét is jelentette. Ezt példázzák Teleki látogatásáról a nagy nyilvánosság számára készült szász tudósítások is. Ausztria uralkodója Erdély fejedelme, német fejedelem, ezért nincs erdélyi német, nincs senki a hűséges szász népből, aki kételkedhetne, hogy kivel tart, milyen színt visel" — írta a Schwarz und Gelb című röpirat és a Siebenbürger Volksfreund hasonló című cikke. Míg a röpirat Teleki szavainak idézésével folytatja, a cikk elégnek tartja annak jelzését, hogy a gubernátor „elutazása után elterjedt (...), hogy <a magyar monarchia> kifejezést használta" ... „ez a két szó eldöntötte, hogy mi történt és, hogy most a fejedelmükhöz hű szászoknak mit kell tenni."

18 A másik nagyszebeni lap, a Der Siebenbürger Boté pedig a szászok leigázásának veszélyével mozgósított. A gubernátor nagyszebeni véleménynyilvánítása azonban - úgy tűnik — nem ok, hanem alkalom volt a szász és a magyar nemzeti törekvések konfrontálódásában. Joggal állíthatjuk, hogy a gubernátor nyilatkozatait megcsonkítva és eltorzítva közölték, hogy jobban megalapozzák az antiunionista állásfoglalás jogosultságát és a magyar asszimilációs törekvések veszélyének felnagyításával még jobban meggyökereztessék a szász közvéleményben az unió feltétel és gondolkodás nélküli elhárításának igényét. Az unióellenes nagyszebeni sajtó irányvonalának elemzéséhez nincs szükség a tartalomelemzés kifinomult módszereire. A számukra kedvezőtlen fordulatokról a híreket általában később közölték és a magyar liberálisoknak a szászokhoz intézett nyilatkozatait sem mind mutatták be. A cél nem a magyar nemzeti mozgalommal való kompromisszum és a távolabbi célok elérése érdekében együttműködési lehetőségek keresése volt, hanem a magyar nemzeti törekvések elleni harc. Telekinek a szakirodalomból eddig ismert nyilatkozatában joggal látjuk tehát a közvéleményt formáló propaganda jellegzetes termékét. E dolgozat mondanivalóját és tanulságát mégsem csak abban összegezném, hogy a szerdahelyszéki székbíró jelentése Teleki József és a szászok eszmecseréjének — eddig feltárt — leghitelesebb bemutatása, hanem abban is, hogy nem lehet kortárs állásfoglalások igazolását szolgáló érvelésekből, a nagy nyilvánosságnak szánt megnyilatkozásokból információkat kiragadni, hitelesnek és igaznak elfogadni anélkül, hogy ne vizsgálnánk meg a propagandát és a közvélemény manipulálását vagy az önigazolást célzó — többé-kevésbé tudatos és szándékos — törekvéseket. Magatartásforma és propaganda tanulmányozása közelebb visz a kor megértéséhez, s ezáltal inkább lehetővé válik az elfogulatlanabb és objektívebb ítéletalkotás, bővül a történeti jelenségek magyarázatának lehetősége. 691