Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Miskolczy Ambrus: Teleki József gubernátor látogatása Nagyszebenben 1848. május 3-án: adalékok a magyar-szász kapcsolatok történetéhez / 685–694. o.

forradalom hatására Brassóban, Segesvárt, Szászvároson a közélet liberalizását követelő petíciókat állítottak össze (100—150 aláírással), és ezeket Nagyszebenbe, az univerzitáshoz küldték. A szász liberálisok szilárd hatalmi pozíciókra nem tudtak szert tenni, de a közvélemény nyomására a szász városok is szembekerültek egymással. Míg március végén Nagyszebenből hűségnyilatkozat ment Bécsbe és április vége felé a corfles a bécsi szász ágensen keresztül az unió meghiúsításán fáradozott, Brassó városházának tornyára kitűzték az unió zászlót. Brassó és Segesvár univerzitási képviselői saját városuk és nem a natio nevében működtek, így lázadozva Nagyszeben befolyása ellen. A brassói magisztrátus részben politikai számításból, részben a közvélemény nyomására hivatalosan is tiltakozott szász küldöttség Bécsbe küldése ellen. De az igazán heves harc színtere a publicisztika lett, különösen a májusi nagyszebeni fejlemények után. A brassói sajtó a „provincia cibiniensis utópisztikus gondolatának" megvalósítási szándékával vádolta az antiunionistákat, és azoknak a nemzetiség védelmének jelszavával zászlót bontó törekvéseivel ,ft szabad intézményekre'': a népképviselet és felelősség elvére alapozott alkotmányos államrendszer létrehozásának igényét állította szembe, Svájc és az Egyesült Államok példájával biztatott a küzdelemre.

15 „A harc márcsak azért is nagyon heves volt, — írja Teutsch — minthogy mindkét oldalon reményekkel és sejtésekkel, várakozásokkal és félelmekkel hadakoztak, amelyek csak azok számára voltak bizonyító erejűek, akik azokat táplálták"*

6 Mindez kétségtelenül igen szemléletesen érzékelteti, - azt, ami egyébként minden politikai állásfoglalásban többé kevésbé hat- hogy a kortársak tájékozódásában és magatartásában olyan beidegződések és gondolkodási-magatartási reflexek erejével ható mechanizmusok alakultak ki, amelyek — egyéni mértéktől függően — kizárták a döntési lehetőségek racionális mérlegelését."De Teutsch megállapítása nemcsak eligazít, sokban megtévesztő is lehet a történeti jelenségek magyarázatában. Eltereli a figyelmet az egész küzdelem társadalmigazdasági mozgatórugóiról, amit az utóbbi időben a történetírás körültekintéssel jellemzett, a gazdasági élet viszonylagos prosperálásával magyarázva a brassói és segesvári haladó erők liberalizmusát és unionizmusát, és általában a feudalizmus válságának tulajdonítva az antiunionisták állásfoglalásának lényeges elemeit.

17 Teutsch idézett helyzetjellemzése eltereli a figyelmet a küzdelem eszközeiről, többek között a közvéleményformálás módszereiről. Magatartásforma és propaganda összefüggései teszik számunkra megmagyarázhatóvá, hogy a nagyszebeni május eleji epizód miért így vált ismertté, hol mint a magyar—szász történeti együttélés egy traumatikus mozzanata, hol mint különböző előjelű szemléletek értékelési mechanizmusának egy alapeleme. A szász társadalom vezető és hangadó rétegeiben a nemzeti kérdés lényegének egymástól eltérő módjai alakultak ki. Mást jelentett az alkotmányosság és a liberalizmus egy brassói liberális és mást egy nagyszebeni antiunionista számára, különösen, ha annak ígéretét a magyar nemzeti mozgalom előretörése helyezte kilátásba. Míg az uniót elfogadó liberálisok a magyarországi alkotmányosságban a szászság nemzeti fejlődésének biztosításához szükséges feltételeket is meglátták, Erdély és Magyarország egyesülésében a német nemzeti egység ügyének elősegítését köszöntötték, a nagyszebeni antiunionisták kiszolgáltatva, a nemzeti fejlődés lehetőségétől megfosztva érezték a szászságot, ha nem olyan államkeretnek a tagja, amelynek legfőbb vezetése nem német, ha — a feudális privilégi690