Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Miskolczy Ambrus: Teleki József gubernátor látogatása Nagyszebenben 1848. május 3-án: adalékok a magyar-szász kapcsolatok történetéhez / 685–694. o.

Miskolczy Ambrus TELEKI JÖZSEF GUBERNÁTOR LÁTOGATÁSA NAGYSZEBENBEN 1848. MÁJUS 3-ÁN Adalékok a magyar—szász kapcsolatok történetéhez Teleki József gubernátor nagyszebeni látogatása nevezetes eseményként került be a magyar—szász kapcsolatok történetébe. Az erdélyi főkormányzó azért érkezett május 2-án Nagyszebenbe, hogy a katonai főhadparancsnoksággal egyeztesse a társadalmi és nemzeti elégedetlenség megfékezésére vonatkozó elképzeléseit. Másnap reggel elutazása előtt találkozott a város és a szász univerzitás képviselőivel. Rövid eszmecseréjüket követően néhány óra múlva a nemzetőrség őrjárata fekete—sárga kokárdával jelent meg az őrségváltáson, majd Waldstein alezredes is, aki nemrég tért vissza Bécsből, feketesárga kokárdákat osztogatott az egyre harciasabbá váló polgároknak. Este a színházban tüntettek az osztrák összmonarchia egysége mellett, másnap a városházára is kitűzték a fekete—sárga zászlót, mintegy válaszként arra is, hogy április 19-e óta a brassói városháza tornyán piros—fehér—zöld trikolort lengetett a szél.

1 Ezzel kezdetét vette a szász nemzeti mozgalmon belül az Erdély és Magyarország unióját elfogadó, sőt igenlő és az azt elutasító erők ellentéteinek elmérgesedése, és megkezdődött a szász és a magyar nemzeti mozgalom főerőinek polgárháborút érlelő nyílt konfrontálódása. A történetírás általában döntő jelentőséget tulajdonít Teleki nagyszebeni látogatásának e fejlemények alakulásában. Kőváry László 1861-ben megjelent könyve szerint „e főkormányzói látogatás egész véletlenül szomorú eredményt hoza a magyarokra (...) a szász és magyar elem közt nyílt tusa kezdődék."

2 Friedrich Teutsch olyan megfélemlítési kísérletként mutatta be Teleki magatartását, amely közvetlenül idézte elő Nagyszeben határozott unióellenes állásfoglalását és általában az antiunionista erők nyílt színrelépését.

3 Asztalos Miklós szerint ,fl szászság elidegenítéséhez a végső lökést (...) Teleki József néhány szerencsétlen kijelentése adta meg...

4 Így Teleki és a szászok párbeszéde a magyar—szász történeti együttélés traumatikus jellegű mozzanataként egyik láncszemévé vált annak az érvelésnek, amely a szász nemzeti mozgalom antiunionista fővonalának jogosultságát akarta igazolni az ellentétes tendenciák rovására. Ez az epizód illusztratív elemként megtalálta a helyét abban a szemléletben is, amely a nemzeti törekvések — természetükből fakadó — szükségszerű konfliktusát látta az 1848-as fejleményekben, és eszerint; a konfliktushoz vezető utat csak megrövidítették a magyar állami vezetés vélt vagy valóságos hibái. Először Sárközi Zoltán juttatta kifejezésre kételyeit az egész történet hitelével és az eddigi interpretációk értékével kapcsolatban, ő a magyar kormány és állami vezetés politikájának és magatartásának tanulmányozásából leszűri tapasztalatai alapján értékelte és értelmezte a nagyszebeni fejleményeket. Véleménye szerint — mindazt, amit addig 685