Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Mezey Barna: A Tabula Regni Judiciaria működése, 1708–1709 / 669–683. o.
kezesekről volt szó. A diétán létrehozták a bírósági apparátus központi szerveit, szabályozták a törvénykezési eljárást, ónodon törvénybe foglalt felhatalmazás alapján készült el a katonai szabályzat, amely felölelte egyfelől a katonai fegyelmi- és büntetőjogot, másrészt a hadbírósági szervezetre vonatkozó előírásokat, a hadi processussal egyetemben. Mindkét esetben egyfajta centralizációval van dolgunk: a kétféle bírói apparátus a fejedelem szintjén egyesült. Mint láttuk, a törvénykezési szervezet csúcsán a szenátus és a fejedelem állt — ugyanígy a hadbírósági szervezetnél, ahol a „General Stáb mellett resideáló Generális Auditor" székétől is Rákóczihoz vezetett a további út. (A hadbírósági szervezet élén a fejedelem mint „legfőbb hadúr" állott, itt tehát nem működött közre az ítélkezésben a szenátus). A nem katonai bíróságok rendszere a korábbiakhoz képest néhány haladó vonást hordozott. Legszembetűnőbb ezek közül a megelőzően zavaros kép egyesítése: a vármegyei-városi ítélkezési szint felett egyetlen lehetőség állt nyitva a fellebbezésre. A Tábla létrehozásának folyamatában újszerű a bírák választása, valamint előremutató az évenkénti újraválasztások rendszere, amely a korrupciónak volt hivatva útját állni. A rendezett ügyvitelt szolgálta a meg nem jelenés esetére kilátásba helyezett bírság. Számos, a korábbiakban érintett eljárási szabály révén a jogalkotó rendelkezett a helyi bíráskodás folyamatáról is: több jogszabály hatálya kiterjedt a vármegyei-városi törvénykezési szervekre is. Így a jogfolytonosság deklarálása mellett bizonyos kérdésekben (bírói parancsok, bizonyítási eljárás, ítélethozatal, fellebbvitel módja, stb.) egységesen szabályozta az egész bírósági apparátus munkáját. A katonai bíráskodás lényegesen részletesebb szabályozást kapott, mint a polgári: a jogalkotó a legalsó szintig, a regiment hadbírókig lemenőén rendezte a szervezeti formákat, a hatáskört és illetékességet, valamint az eljárási szabályokat. Az Edictum Universale a bűncselekmények, fegyelmi ügyek egységes szabályba foglalásán túl a büntetések rendszerének egyöntetű kialakítására is törekedett. További összekapcsolást is találunk a jogszabályi rendelkezések között. Egy norma a katonai „törvénykönyv" — mondható: büntetőtörvénykönyv — hatályát kiterjesztette az egész országra, alkalmazását ajánlotta a helyi polgári szervek számára is 63 . Ez utóbbi intézkedés is azt bizonyítja, hogy egységes, átgondolt koncepcióról van szó, amelynek érvényesítése a polgári és katonai bíráskodás egészét érintette. Jegyzetek 1 Varga Endre: a Királyi Curia 1780-1850, Bp., 1974., 15.1. 2 A jogfolytonosság elvét hirdető fejedelem ugyan nem zárta ki a korábbi, központi ítélkezést pótló, megyeközi törvénykezési formák alkalmazását a kuruc államban, azonban az 1700-as évek elején ezeknek tevékenysége szünetelt. Hiányozott ekkor a bírósági fórumrendszerből a compromissionalis bíráskodás, a delegált bírák törvénykezése, nem ítélkeztek a protonotariusok sem. Bizonyos esetekben pedig ennek még feltételei sem hiányoztak, például Tolvay Gábor nádori ítélőmester hosszabb ideig a fejedelem táborában tartózkodott. Vö. Ráday Pál iratai I. szerk. és jegyzetek679
