Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Mezey Barna: A Tabula Regni Judiciaria működése, 1708–1709 / 669–683. o.

meg, rendezte a bírák választását, egészséges újracserélődését, tisztázta a központi bíróság hatáskörét — amely eddig az oktávák bizonytalanságából, a különböző vegyes fokból, az ítélkezési fórumok áttekinthetetlenségéből következően zavaros volt. Eljárás a Tábla előtt A Tabula Regni Judiciaria előtti eljárásra vonatkozó normák nem tettek különbséget polgári és büntető peres eljárás között. Ez azonban nem jelentett lényegi változást, hiszen az 1707:12. te. hangsúlyozta: „Hazánk írott törvényei sérelme nélkül a törvény folyásának rendi szabattatik ... a törvény folyásának szokott módfát s formáját rendben vévén". A források nyomán leszűrhető, hogy a Tábla elé kerülő ügyek zöme magánjogi jellegű volt, főként birtokperek, s néhány hatalmaskodás

43

. Ezt mintegy előrebocsátva megállapíthatjuk, hogy a szabadságharc országgyűlésein szabályozott percselekmények, mozzanatok beleilleszkedtek a szokásos performába, csak mintegy kiegészítették azt. A korábbi szokáshoz híven a pert bírói paranccsal lehetett megindítani (mandátum praeceptorium). Ilyet a fejedelem és a helytartó bocsáthatott ki saját nevében, a szenátusi kancellár pedig ,J*er Manus T. T. Cancellarii" megjegyzéssel, a fejedelem pecsétje alatt

44

. Ezzel eleve elejét kívánták venni a törvénytelenségeknek, hiszen ily módon biztosítva volt az egységes álláspont (a mozgalom vezetői rendszeresen érintkeztek egymással, könnyen juthattak közös nevezőre). így ellenőrzést gyakoroltak a perindítások fölött. Nem véletlen, hogy korábban oly sokat foglalkozott az országgyűlés a törvénytelen bírói parancsokkal

45

. A szabadságharcot megelőző évszázad alatt kilenc törvényt is alkottak diétákon a jogsértések ilyetén elkövetésének megakadályozására

46

. Egyébként ez tekinthető az előkészítő perszak leglényegesebb változásának; jelentősége az előbb ismertetettek tükrében nem vitás. A bírói parancs alapján indították meg az eljárást, bocsátották ki az idézést. Ezt a praeses vagy - „kibocsátott bíró" eljárása esetén - a delegált assessor írta alá

47

. Az idézőlevélnek mellőzhetetlen kelléke volt a keresetlevél (expositio, actio), büntetőperekben a vádat tartalmazó irat. A kézbesítést a Tábla jurátusai vagy „más hiteleshelyi személyek" végezhették, ahogyan az erre vonatkozó szabály rögzítette: „effélékben bevett szokás szerint". A gyakorlat arról tanúskodik, hogy ezt a feladatot a vármegyei apparátus látta el, mint olvassuk is egy tanúsítványban

48

: „ATí, aláb meg irt Tekint. Nemes Zemplény Vármegyének Szolgabíráfa és esküttye vallyuk ezen levelünknek rendiben és adgyuk tuttára mindenkinek akinek illik, Hogy mi ezen folyó 1709. esztendőbéli Böjtelő Havának huszonhatodik napfán (26. febr. 1709) Nemes Zemplény Vármegyében Tisztes Tokaf Városában lakos nemes Sári István űrt ugyan Tokaf Várossában Ö kglme Házához Személyünk szerént elmenvén ... citáltuk pro Personali Comparitione Tanúnak az Eperjesi nemes Ország Törvényes Táblájának eleiben, Tekintetes Nemzetes Vitézlő Galambos Ferencz Űr dolgában azon Terminusra, mellyre Tekintetes Galambos Ferencz úr maga levele által kívánni fogja mely Dolgoknak bizonyos valóságárul adjuk ezen kezünk írássával..." stb. 675