Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - FIGYELŐ - Pecze Ferenc: A jog- és igazgatástörténeti kutatások nemzetközi koordinálásának fejlődése / 61–64. o.

Korábbi jogtörténeti nemzetközi tanácskozásainkon is előadásokkal több alkalommal szerepelt Bernáth Zoltán megyei bírósági tanácselnök szintén a bemutatott kutatómunkák széleskörű hasznosságát méltatja. A jogalkalmazás körében elméleti és népszerűsítő írásai (pl. A bírói emelvényen. Bp„ 1973.) alapján ismert szerző szükségesnek tartja a munkajogtörténeti tárgykör különálló tematikus feldolgozását. Kiemelte, hogy gyakorlati oldalról rendkívül jelentős, amikor valamely terület normáit egységes kódexben foglalják össze. Minthogy a kodifikálást megelőzően a munkajog a tételes normákban szétszórt nagyszámú szabályok laza kapcsolata volt, ezért érthető, hogy a Munka Törvénykönyvét mind az elméleti, mind a gyakorlati szakemberek kedvezően fogadták. A munkakódex megértése körében, illetőleg alkalmazása és a leendő törvényhozás irányában a jogtörténetnek két szempontból is jelentős feladata van. A gyakorlatot segíti azzal, hogy feltárja a korábban külön életet élt jogintézmények keletkezésének és fejlődésének kérdéseit. A kutatómunka megvilágítja a kodifikációt szükségessé tevő okokat. Fontos szerepet játszik abban is, hogy történeti távlatban a polgári jognak és a már eleve külön testként kifejlődött munkajognak, mint az egységes jogrendszer szomszédos területeinek összefüggéseit szemlélteti, ami de lege ferenda is igen hasznos. Emlékeztet arra, hogy a MTA-n rendezett X. magyar-csehszlovák konferencián néhány előadás már foglalkozott munkajogtörténeti kérdésekkel. Az egyik a német mezőgazdasági munkaviszonyt (I. Melzer), a másik a magyar szociálpolitika és a munkaviszony szabályozásának kapcsolatát (Csizmadia Andor), míg egy további a munkaszerződés csehországi fejlődésének (J. Houser) sajátosságait taglalta. Ezek a referátumok később a Die Entwicklung des Zivilrechts in Mitteleuropa 1848—1944 című akadémiai kiadványban rendre meg is jelentek. Hasonló munka-, agrárjogtörténeti stb. tanulmányok még több rangos gyűjteményben láttak napvilágot. Gyakorlati tekintetből - zárja fejtegetéseit Bernáth Zoltán - indokolt és kívánatos, hogy a munkajogi kodifikáció fejlődését és a hozzátartozó kérdéseket nemzetközi tudományos ülésszak napirendjére tűzzék. Az előzményekhez valóban szerencsésen kapcsolódik a fentidézett Ingetraut Melzer (berlini Humboldt Egyetem) kutatómunkájának egyik szelvénye. A professzornő a mostani budapesti igazgatástörténeti konferencián is résztvett és az NDK tudósdelegáció nemzeti referátumát hazája városigazgatásának kialakulásáról tartotta. Ugyanez alkalommal H. Schröder és H. Kuntschke - szintén ismételten a magyar-csehszlovák tanácskozások aktív előadói — társaságában előrejelezte, hogy a Humboldt Egyetemen multilaterális ülésszakot szerveznek. Ez összhangban volt az 1975. évi prágai felszabadulási jubiláris konferencián elfogadott programmal. Időközben Schröder professzor megerősítette, hogy náluk, a hagyományos nemzetközi tanácskozásokat folytatva, a jogtörténetnek a szocialista jogászképzés elméleti alapozásában betöltött szerepét tárgyalják meg. Ennek közelebbi repertoárja, az átfogó elméleti kérdések mellett, az egyes szakágazatok tüzetes tanulmányozását is felöleli. Megvizsgálják külön a részterületeket és azok sajátos hozzájárulásának motívumait az általános jogászképzés színvonalának emeléséhez. Kiegyensúlyozott haladást tapasztalunk az együttműködés útján, amelyről a Staat und Recht a dualizmus állam-és jogintézményeiről tartott pécsi nemzetközi konferencia alkalmával optimizmussal írt. A rendszeres tanácskozások kontinuitását nemcsak a szervezeti analógia hangsúlyozza, hanem több esetben az ülésszakok rokontémakörök szerint csoportosulnak. Kifejezetten a felsőfokú szakképzést első ízben a VIII. magyar-csehszlovák konferencia (Eger 1966.) érintette. Ezen külföldi vendégek részvételével a magyar állam- és jogtörténeti egyetemi jegyzet, a későbbi tankönyv (1972.) alapját is képező kézirattervezetet vitatták meg. A smolenicei két konferencián az oktatástörténetet először (1966) a polgári forradalmak időszakáig, majd folytatólag (1971) napjainkig dolgozták fel. Ez utóbbi alapján kiadott Acta Facultatis Juridicae Universitatis Comeniannae III. kötete (1975) a csehszlovák-magyar ülésszakok addigi eredményeiről is áttekintést adott. Párhuzamosan a második pécsi multilaterális tanácskozás (1972) egyik szekciójának teljes anyagát a felsőfokú képzést megelőző, valamint az egyetemi oktatás fejlődésének tanulmányozására szentelte. (Erről a Magyar Tudomány és a Levéltári Szemle aktuálisan részletes beszámolókat közöltek). Újabban román részről készítenek elő nemzetközi konferenciát az eddig is szórványosan tárgyalt munkajogtörténeti témákból. Ez utóbbi rendezvény a munkakódexek fejlődésével kíván foglalkozni. A soron következő berlini konferenciával összefüggő kérdések jövőbeni konkrét rendezvényre vonatkoznak. Ezúttal viszont főleg a szerteágazó munka eddigi fejleményeit és a további haladás főbb irányait kellett szemrevételezni. De a retrospektív megközelítés, a múltbeli teljesítmények valóságos méreteihez képest, az itt tömören vázolt gondolatokból is láthatólag, csupán mozaikszerű képet adhatott. A tárgyalt eredmények tudományos súlyát is jól példázza, hogy a most bemutatott anyagot a várakozást meghaladó volumenben lehetett összehozni. A problémakör fentiekből érzékelhető gazdagsága a két évtized egész tevékenységének rendszeres és részletesebb feltérképezését indokolja.