Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Centgraf Károly: Budától Kőszegig: Radvánszky Albert országos koronaőr emlékirata / 65–69. o.

ADATTÁR Centgraf Károly: BUDÁTÓL KŐSZEGIG Radvánszky Albert országos koronaőr emlékirata A koronaőri hivatal Államiságunk első századaiban a koronát a székesfehérvári székesegyházban egyházi személyek őrizték. Az egyházat ebben a jogában és privilégiumában királyi oklevelek is megerősítették. (Pl. IV. Béla 1254-ben) A közjogi őrzés I. Mátyás alatt alakul ki, az 1464. évi II. törvénycikk „megszokott (őrző) helyről és arra alkalmas (Őrző) személyekről kíván gondoskodni", miután „a szent korona annak helytelen őrzése és gondozása miatt az országból idegen kézre jutott". Az 1500. évi XXIII. törvénycikk — II. Ulászló alatt kimondja, hogy a korona őrzésére a főpapok és bárók „meg a többi országlakosok mindenkor két és nem több hű világi urat válasszanak meg". A koronaőri hivatal országos tisztség, méltóság volt. A koronaőr nem volt függőségben kormányszékkel vagy kormányzati főhatósággal, működési körében a királynak és az országgyűlésnek tartozott felelőséggel. Megválasztása a király és az országgyűlés egyetértésével történt, választását, esetleges lemondását mindig törvénybe iktatták. A koronaőrök feladata Az 1715. évi XXXVIII. törvénycikk rögzítette először a koronaőrök esküjét, ami - stiláris változtatásoktól eltekintve - 19444g érvényben volt. Az eskü szövege hű képet ad az országos koronaőr feladatairól. A fenti törvény eskümintája. „Én N.N. Magyarország szent koronájának az ország részéről ö legszentségesebb felsége előleges kijelölése mellett annak rendé szerint, megválasztott s ő legszentségesebb felségétől, legkegyelmesb urunktól jóságosan megerősített őre, esküszöm az élő Istenre, s Isten anyjára, szűz Máriára s Isten minden szentjeire és választottjaira, hogy én Magyarország szent koronáját, s a többi királyi és országos ékszereket, melyek a mellett az őrző helyen együtt léteznek, tehetségemhez képest, különösen, ha a sor reám kerül, gondosan és híven megőrzöm s megtartom, az annak őrzésére rendelt katonákat hű és gondos őrzésre intem, s annak megőrzésére nézve kellő fegyelemben tartom; s a szent koronát és az a mellett levő királyi és országos ékszereket semmiféle mesterkedéssel, semmiféle csalással vagy ravaszsággal, és semminemű úton s módon az országtól és a törvényesen megkoronázott királytól el nem idegeníteni, Isten engem úgy segéljen, a boldogságos szűz Mária s minden szentek." Az 1928. évi XXV. törvény Az 1928. évi XXV. törvény elfogadásával a koronaőrök különleges jogállása korlátozást szenvedett, melléjük — nem föléjük - rendelte a miniszterelnököt, aki ha „az ország koronaőrei által tett intézkedéseken és eljáráson felül még intézkedést vagy eljárást tartana szükségesnek, a koronaőröket a szükséges tennivalókra felhívja, amennyiben pedig a felhívás veszélyes késedelemmel járna a halaszthatatlan intézkedéseket maga foganatosítja;" Ebben az esetben utólagosan kellett értesítenie a koronaőröket, akik ha intézkedésével nem értettek egyet, az országgyűlés elé vitték a kérdést. A korona őrzési helye Székesfehérvár után Visegrád volt a korona állandó őrzési helye. Az 1715. évi XXXVIII. törvénycikk Pozsonyt jelöli ki, az 1790. évi VI. törvénycikk pedig Budát, az ország fővárosát, ahonnan csak „váratlan és nyílt veszély esetére, a veszély elmultáig" és csak ideiglenesen szabad elszállítani, de az ország területéről akkor sem vihető el. Budáról két esetben menekítették a koronát, Napóleon elől Munkácsra, 1849-ben pedig Debrecenbe. A szabadságharc bukása után Orsovánál, az ország területén, ásták el. A harmadik, az 1944-es menekítés a koronaőrök akaratával szemben Szálasi önkényes intézkedései alapján történt. 65