Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.

a postai jog megvonására, amely a pesti belügyi tárcát ezúttal sem mulasztotta el hasonló intézkedésre felszólítani. A belügyminiszter azonosulva a társkormány álláspontjával a kereskedelmi miniszterhez írott soraiban megállapította: „ezen folyóiratot jelzett pánszláv iránya folytán a magyar államra szintén eltiltandónak vélem".

150 A magyar postahivatalok újonnan kinevezett főnöke a tartalmilag megalapozott kérés egyidejű teljesítése mellett a kitiltási eljárás egységesítését szorgalmazva óvatosan figyelmeztette belügyi kollégáját „arra, hogy Postdebit megvonása, mint mindenütt úgy nálunk is fontos közigazgatási rendszabálynak tekintvén, eddigelé rendesen csak minisztertanácsi határozat alapján rendeltetett el, s ezen eljárás megtartása politikai okoknál fogva talán ezentúl is kívánatosnak mutatkozik".

151 A hivatalát nem régen elnyert Zichy József állásfoglalásának ténybeli tévedése nem kisebbítlieti azt a törekvését, amellyel a postaszállítási jog megvonásának eldöntését a két tárca gyakorlatilag addig nem vitatott hatásköréből a minisztertanács fórumához szándékozta terelni. A kereskedelmi tárca vezetőjének a külföldi lapok rendészete alkotmányosabb gyakorlatának meghonosítását célzó kezdeményezése elérte hatását. így 1873. májusában már a kormány plénuma határozott a bukaresti Románul kitiltásáról, figyelemmel annak ,Jvlagyarország s a magyar nemzet ellen intézett lázító irányára".

152 Augusztusban pedig a belügyminiszter is tanújelét adta, hogy a Zichytől kapott leckét megértette s a svájci Felleisen kitiltását már nem a kereskedelmi tárcánál, hanem a minisztertanács előtt sürgette. A kabinet vita nélkül határozta el, hogy a zürichi „munkáslaptól izgató és a felséges uralkodó ház tagjait sértő czikkei miatt a magyar korona területére nézve a postaszállítási jog megvonassék".

153 A Románul és a Felleisen ügyének rutinszerű elintézése azonban arról árulkodik, hogy a posta-debit elvonásának kormányhatáskörbe való utalása érdemben mit sem változtatott a „veszélyes és káros hatású" külföldi orgánumok postaszállításának gyakorlatán. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek tanúsága szerint e kérdésekben egyetlen alkalommal sem volt nézetkülönbség a kormány tagjai között, s a kihívó hangot megütő idegen hírlapokat az előterjesztők javaslatainak megfelelően egy szó ellenvetés nélkül helyezték feketelistára. Éppen ezért aligha tulajdoníthatunk különösebb jelentőséget annak, hogy 1874-ben a római II Diritto giornale de la Democratia italiana című folyóiratot - osztrák ösztönzésre - a magyar belügyi tárca kérésére, annak „államellenes iránya miatt" a minisztertanács meghallgatása nélkül parancsolták ki a magyar korona területéről.

154 Az 1874-es esztendőben a római lap ellen hozott tárcaszintű határozat mellett a minisztertanács is több döntésével szolgálta a kormánypolitikát támadó külföldi lapok elleni rendészeti harcot. így került a nemkívánatos hírlapok listájára a Tribüné című berlini újság, melyben „Ő apóst. kir. felségeik életéből oly közlések foglaltatnak, melyek a monarchia hű alattvalóinak loyális érzéseit sértik",

155 s a bécsi Warrens Wochenschrift, melynek 20. számában „a magyar kormányra és nemzetre oly sértő és ellenséges indulatú cikk" jelent meg, hogy „visszatorlás nélkül alig hagyható."

156 S ezzel a „visszatorlással" huszonegyre nőtt azoknak a lapoknak a száma, amelyeknek hasábjaira külföldi nyomdákban került a festék, s melyektől a monarchia deákpárti kormánya a postai szolgáltatást elvonta. 574