Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.

HARCBAN AZ ELLENSÉGES KÜLFÖLDI LAPOKKAL Az idegen lapok rendészetének szabályai és gyakorlata A magyar kormányzati szervek hazai hírlapokkal szembeni liberalizmusa a márciusi törvény szabadelvű rendelkezéseinek tiszteletben tartásából következett. A nem magyar területen megjelenő s az országba bekéredzkedő lapok ellenőrzésében azonban a Szemere-féle törvény már nem gyakorolhatott hatást, s nerrris jelenthetett féket. A negyvennyolcas törvény büntető és rendészeti rendelkezései ugyanis a külföldi orgánumok elnémítására már nem szolgáltak recepttel. A törvény e sajátosságát jellemezve a fővárosi főügyész egyhelyütt maga is sajnálkozva húzta alá, hogy az 1848. évi XVIII. te. „a külföldi sajtótermékekről éppen nem rendelkezik, és amennyiben általános rendeletei azokra is kiíerjesztetnének, gyakorlati érvényesítésük majdnem lehetetlennek mutatkozik" 117 A magyar törvény fokozatos felelősségi rendszere ugyanis - eltérve a belga megoldástól — a sajtóvétséget tartalmazó lap terjesztőjét nem fenyegette joghátránnyal. „Ezen hiány végtelenül zsibbasztja a közvádló eljárását — sommázta álláspontját Kozma Sándor főügyész —, mert ha valamely nyomtatvány szerzője, kiadója vagy nyomdásza külföldön lakik, úgy nincs mód arra nézve, hogy a sajtó útján elkövetett vétség megtoroltassék."

118 A külföldi hírlapok ellenőrzése során, a velük szemben foganatosítható intézkedések közül a belügyi szervek az inkriminált orgánum „letiltását" sem tarthatták alkalmazhatónak

119 , amin aligha csodálkozhatunk, hiszen hatáskör híján erre igen kis esély lehetett. Ennél sokkal kézenfekvőbb megoldás lehetett volna a diplomáciai út igénybevétele, mellyel a monarchia, vagy a kormány ellen agitáló idegen lapot saját hatóságai révén lehetett volna üldözőbe venni. A kellemetlen külföldi lapok megfegyelmezésének külügyi útja azonban meglehetősen bizonytalan, s kátyúkkal teli lehetett ahhoz, hogy Andrássy és kabinetje ezt a megoldást válassza, különösen akkor, amikor rendelkezett egy sokkalta egyszerűbb eszközzel, a nem magyarországi lapok kitiltásának instrumentumával. S mivel a nem hazai lapok postaszállítási jogának, s e jog elvonásának feltételeiről alkotmányos jogszabály nem rendelkezett, mi sem volt egyszerűbb, mint a kellemetlen, vagy éppen ellenséges hangot intonáló orgánumok kitiltása a magyar posta helyiségeiből, lehetetlenné téve számukra a magyarországi terjesztést. A nem Magyarországban nyomtatott újságok postán való szállításának lehetetlenné tétele a magyar kormányférfiak előtt kedvelt megoldási módozat lett különösen azért, mert az idegen orgánumok kitiltása nem járt diplomáciai bonyodalmakkal, nem okozott parlamenti felzúdulást, s a gyors és egyszerű döntés elméletileg az ellenséges lap magyarországi eliminálását is jelentette. A nemkívánatos idegen orgánumok kitiltásának gyakorlata így a kormány sajtórendészeti politikájának elmaradhatatlan része lett. Ám míg a hazai sajtótermékek fölötti rendészet árnyaltabb, kifinomultabb eszközrendszerre épült, addig a külföldi lapokkal szembeni fellépés nagyjából az idegen hírlapok Magyarországból való kitiltásában merült ki. 569