Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.

A kitiltás, a postai szállítási jog megvonásának előnyei azonban az Andrássy kabinet számára - legalábbis az /első esztendőben — mégsem lehettek teljesen nyilvánvalóak. A kormány ugyanis a kiegyezés évében még nem gondolt a kellemetlen külföldi hírlapi vendégek kiutasítására.

120 Erre először csak 1868 novemberében került sor, amikor is a kormány a miniszterelnök előterjesztésére utasította a kereskedelmi tárca vezetőjét a Perseverenza című lap postaszállítási jogának elvonására, s arra, hogy hasonló intézkedés „eszközlése végett" a „lajtántúli kereskedelmi miniszter urat megkeresse".

121 A kormány elnöke a döntést indokoló magyarázatában leszögezte, hogy ez az „oláhországi lap hosszabb idő óta Magyarország, s a magyar kormány ellen a legnagyobb mértékben ellenséges irányú" cikkeket tartalmaz.

122 A magyar kormány megkeresésére pár nap múlva a bécsi kabinet hasonló kéréssel válaszolt. Gróf Festetich György a társfővárosban működő magyar miniszter 1868 decemberében Andrássyhoz írott levelében ugyanis arról tájékoztatta a magyar kormány elnökét, hogy a császári és királyi belügyminisztérium a Velencében nyomtatott II Tempó című politikai lapot, „amely mindinkább növekvő befolyást gyakorol Triest városa forrongó elemeire, s a népet az olasz egység csábeszméivel föllázítani törekszik, az 1862. évi december 17-én kelt sajtótörvény 26. §-a értelmében a birodalmi tanácsban képviselt országok területén eltiltotta, illetőleg e laptól a postai jogosultságot megtagadta". A király személye körüli miniszter átiratában külön is hangsúlyozta azt, hogy e kellemetlen hatású lap ellen a monarchia többi országaiban ugyanilyen intézkedések szükségesek, mondván: „a cs.k. belügyminiszter ... nagy súlyt fektet arra ..., hogy hasonló intézkedés a magyar korona területén is érvényesíttessék".

123 A nyomatékos felszólítás hatására Andrássy gyors tempóban határozott, s megkerülve a minisztertanács kollegiális döntési fórumát, közvetlenül fordult a kereskedelmi tárca vezetőjéhez a kívánt intézkedés teljesítése érdekében. A postahivatalok fölött felügyeletet ellátó minisztérium gondolkodás nélkül foganatosította a kért rendészeti intézkedést, s ezzel valójában precedenst is szolgáltatott a postai jogosultság elvonásának kereskedelmi minisztériumi hatáskörének megalapozására. S hogy a kormány elnöke az II Tempó esetében nem ösztönösen, hanem nagyon is tudatosan kerülte ki a testületi döntés formuláját, azt a későbbi gyakorlat plasztikusan igazolja. A külföldi orgánumok kitiltásának államigazgatási praxisa arról árulkodik, hogy a kabinet a hatvanas esztendők végén, s a hetvenes évek elején nemigen hiányolta az idegen hírlapok postai szállítási jogának elvonását jelentő hatáskört, s gond nélkül tekintett el ettől a nehézkes és számára nem indokolt alkotmányos játéktól. A miniszteri értekezlet fórumának kiiktatására 1869 tavaszán azután expressis verbis is sor került akkor, amikor Bedekovich miniszter a horvát bán kérését tolmácsolva a Pozor című horvát lap nemkívánatossá nyilvánítását szorgalmazta a minisztertanács ülésén. A kabinet az előterjesztő horváth miniszter javaslatának vitája során elvi éllel szögezte le: ,fiz indítvány alaposnak találtatván, Bedekovich miniszter úr megbízatott, hogy a bán javaslatát a kereskedelmi miniszter úrhoz, a postai szállítás jogának megvonása végett hivatalosan áttegye, egyszersmind a sajtóosztály utasítandó, hogy a Pozor-ból azon adatokat, melyek ezen rendszabályt szükségessé tevék, kivonatban összeállítsa, s a kereskedelmi minisztériumhoz átküldje,hogy netaláni interpellátiók esetére az adatok a minisz570