Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.

is. A hírlapirodalom politikai felügyelője, a tárca elnöki osztálya 1870-ben hatvankét „lapszületést" regisztrált,

16 szemben azokkal a bejegyzésekkel, melyek négy hírlap megszűnéséről számoltak be.

17 1871-ben összesen hetvenkét új sajtótermék kiadását,

18 shat elsorvadását iktatták be az elnökség könyvébe,

19 a következő esztendőben pedig a belügy nyolcvanhárom frissen kiadott orgánumot jegyzett be,

20 s már húsz megszűnését regisztrálta,

21 1873-ban hatvankilenc új lap került jegyzékbe,

22 s tizenegyről írták le a ,megszűnt" szentenciát.

23 A fúzió előtti évben pedig a mutatókönyv nyolcvankilenc lap indulását,

24 s hat megszűnését

25 vette tudomásul. A hazai sajtótermékek nyilvántartása azonban nem csupán az induló és a megszűnő lapokat foglalta magában, hanem felölelte mindazokat a lényeges momentumokat, amelyek egy alapos és szisztematikus sajtórendészeti ellenőrködés számára elengedhetetlenül szükségesek voltak. Ezek felsorolása azonban túlnő tanulmányunk keretein, ezért ehelyütt csupán utalásszerűén említjük fel a mutatók azon jelzéseit, melyek egy-egy újság megváltozott viszonyairól tudósítottak. E regisztratív információk a hetilapból-napilappá alakulás tényéről,

26 a hírlapok meghatározott napokon történő megjelenéséről,

27 a szerkesztő személyének megváltozásáról,

28 új tulajdonosáról, kiadójáról,

29 a szerkesztőség új helységbe költözéséről,

30 anyomda és a nyomdász megváltozásáról

31 tájékoztatták a sajtórendészet központi szervét. Az elnöki osztály igényesen pontos nyilvántartása egyes esetekben nem elégedett meg a sajtóorgánumok kiadóinak hiányos adatszolgáltatásával. A nyomdász, a szerkesztő adatait, vagy éppen a megjelenés gyakoriságát elhallgató bejelentés nem egyszer ösztökélte az osztályt a hiányzó adatok pótlólagos beszerzésére.

32 A kimerítő, s a minden részletre figyelő sajtóügyi adattár nem csupán a kusza sajtóviszonyokban való eligazodást könnyítette meg, de felhasználásával számos visszaélést még csírájában elfojthattak a belügyben. Ezt tehették azzal a próbálkozással is, amelynek kifundálója egy bizonyos Zwicker Simon, orgánumait már létező, népszerű, s tekintélyes lapok nevének kölcsönvételével indította meg, s így óhajtott biztos jövedelemhez jutni. A minisztérium azonban zátonyra juttatta e kísérletet, s nem járult hozzá a bejelentett lapoknak Hon és Pesti Napló néven való megjelenéséhez.

33 A pontosan és rendszeresen vezetett sajtónyilvántartásnak természetesen a kisebb szabálytalanságok kiküszöbölésén túl a kormányzat sokkal több hasznát is látta. A magyarországi sajtótermékek tartalmi vonásainak szisztematikus figyelemmel kísérése az elnöki osztály átfogó, s a részletekre is hivatalnoki precizitással kiterjedő nyilvántartó munkájára épült. A SAJTÓTERMÉKEK POLITIKAI FELÜGYELETE AZ ELNÖKI OSZTÁLYON A belügyminisztérium iktatott iratainak mutatói a vizsgált időszakban — 1867 és 1875 között — a tárca árnyalt, sokirányú sajtófelügyeleti tevékenységéről árulkodnak. Az elnöki osztály, s az egész minisztérium, amely magáénak érezte a kiegyezés politikai konszolidálásának feladatát, nagyon is érthetően, nem elégedett meg a hírlapirodalom változásainak passzív regisztrálásával, hanem, a nemzetiségi lapok esetében a saját fordítóosztályának segítségével is, az új politikai berendezkedés első pillanatától nagy figyelemmel kísérte az egyes orgánumok tartalmának, irányvonalának alakulását. A hír560