Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.

A „tabula rasa" politikája a sajtó terén, „az eszme külső korlátai" ledőltével különösen nagy változásokat ígért.

6 Előrelátható volt, hogy a felszabadított gondolat a „hírlapirodalom" megerősödését, a sajtótermékek megsokasodását idézi elő. Erre számított a belügyi tárca vezetése is, amikor lépéseket tett a sajtóviszonyok feltérképezésére, s a rendészeti előírások tiszteletben tartására. Wenckheim Béla belügyminiszter már márciusban sietett a helyi igazgatás vezetőit, az alispánokat, polgármestereket stb., felszólítani a hatóságuk területén megjelenő — „részben vagy egészben politikai tartalmú" — újságok jellemzésére, a biztosíték-letétel körülményeinek vázolására, hozzátéve: „az ezentúl keletkezendő ilynemű időszaki lapokról első megjelenésüktől számítandó 15 nap alatt, hasonló jelentés teendő."

7 A belügyminisztérium azonban nem elégedett meg a politizáló hírlapokról nyert információkkal, s még az 1867-es esztendő folyamán ismét a helyi hatóságokhoz fordult, s felhívta azokat „a nem politikai tartalmú lapokról" történő tájékoztatásra. „Ezen jelentésben a lap programja egész általánosságban, továbbá megjelenése idején a lap nyelve, szerkesztő, kiadó és nyomdász neve meg lészen említendő" — hangsúlyozta a miniszteri rendelet.

8 A tárca intézkedéséből nem nehéz kiolvasni azon igyekezetet, mely a magyarországi sajtó helyzetéről, tendenciáiról a teljes kép kialakítását vette célba. E törekvés nyíltan is megfogalmazódott: ,időközben az időszaki sajtó összes termékeinek nyilvántartása tekintetéből szükségesnek mutatkozott, hogy a belügyminisztérium az országban mégjelenő nem politikai tartalmú lapokról is tudomást nyerjen."

9 A kiegyezés esztendejében kiadott két rendelet elérte célját. Igazolja ezt az a jelentéshalmaz, amely a törvényhatóságoktól, s máshonnan is, beérkezett, s amelynek fennmaradásával a kutató a teljesség igényével vázolhatná fel a korszak országos és helyi orgánumainak születését, működését, elmúlását, s nem utolsó sorban a belügyminisztérium sajtópolitikai és rendészeti funkciójának érvényesülését. Az elnöki és az általános iratok csomóinak szakadéknyi hézagai azonban gátat vetnek a részletekbe menő feldolgozásnak, s jószerivel arra orientálják a sajtójog historikusát, hogy a megmaradt iratanyag mellett az akták mutatókönyveiből próbáljon következtetni a belügy hírlapirodalmat befolyásoló munkásságára, tudván azt, hogy ez az egyetlen hiánytalanul megmaradt forrás, amely — noha csak távolról és csupán utalásszerűén de - viszonylag pontos képet nyújt a kiegyezést követő esztendők sajtóviszonyairól.

10 A dualista állam első esztendejében a belügyminisztérium csaknem kétszáz (185) olyan iratot, jelentést regisztrált, amelyek a sajtóviszonyok alakulásáról tudósítottak. A beérkezett akták túlnyomó többségét a helyi hatóságok, a megyék, kerületek és városok jelentései képezték, mellyel a fentiekben ismertetett két jogszabály rendelkezéseinek tettek eleget.

11 Sajnálatos, hogy Wenckheim miniszter munkatársai — bizonyosan még tapasztalatlanságból - az 1867-es év jelentéseit nem iktatták külön az elnöki osztályon, s így csupán azokat az új lapokat említették meg, melyek indulásuk pillanatában azonnal rendészeti intézkedést igényeltek. Dyen 1867-ben, a későbbi esztendőkhöz viszonyítva még elenyészően kevés volt, számuk a húszat sem érte el.

12 A következő évben már negyvenegy újonnan indult és iktatott újságról adtak számot.

13 S hogy a lapalapítási kedv az 1869-es esztendőben sem csökkent, azt bizonyítja az elnöki nyilvántartás, mely ötven új folyóiratot, hírlapot tartott számon,

14 hírt adva öt orgánum „kimúlásáról" 559