Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Leblancné Kelemen Mária: Újabb törekvések a középiskolai történelemoktatás támogatására a Nógrád Megyei Levéltárban / 547–555. o.

Dr. Szabó Károly az elemzett 10 helytörténeti olvasókönyv kapcsán nemcsak azt emeli ki, hogy ezek az olvasókönyvek mennyiben segítik a helytörténet elmélyítését, tanítását, hanem rámutat ezeknek a korszerű pedagógiában betöltött szerepére is. Megállapítja, hogy a helytörténet formája az iskolában a tevékenység (kiselőadások, csoportmunka, közös elemzés). >t

A tevékenykedtetek a készségek forrása, a személyiségformálás alapvető eszköze." A történelemtanításnak élnie kell a személyiségformálás eme nagyszerű eszközével. Ezért nevezi a helytörténetet „a nevelés segédtudománya"-nak.

4 A helytörténet nevelő erejét, felhasználásának fontosságát emeli ki Dr. Zielbauer György is egy óra részletes logikai és módszertani menetét is tartalmazó cikkében, ,A helytörténeti anyagok - mivel nagy bizonyító erejük van helyi vonatkozásaik miatt közvetlenebbül kapcsolódnak a tanulókhoz. ... így válik a helytörténeti anyag a hazaszeretetre való nevelés tényezőjévé is."

5 Dr. Farkas Gábor egy, a levéltárban tartott úttörő rajfoglalkozás forgatókönyvének közlésével részben módszertani segítséget ad kollegáinak, részben a szocialista hazafiság erősítésére közöl példát.

6 A helytörténet alkalmazásának fontosságát, módszerét próbáltuk fentebbi néhány példánkkal érzékeltetni. Azonban a korszerű történelemtanításnak a helytörténet alkalmazása csak egyik eszköze. Szebenyi Péter a korszerű történelemtanítás feltételeit, céljait, eszközeit más nézőpontból vizsgálja. Kiemeli, hogy a történelemtanításban tágabb értelemben eszköz minden, ami a történelemtanítás céljának elérését szolgálja. Szűkebb értelemben kizárólag a tanítási, tanulási folyamatban alkalmazott eszközöket, felszereléseket tekinti eszköznek. ,A célok és féltételek a széles értelemben vett eszközökre hatnak meghatározókig; azaz a tanítás tartalmára és formájára egyaránt." Módszertani szempontból a szűkebb értelemben vett eszköz fejlesztésére kell nagyobb gondot fordítani. Az eszközök fejlődése az eljárások fejlődését vonta maga után. Bebizonyítja, hogy az eszközök mennyiségi és minőségi fejlődése eredményezte, hogy a történelemtanítás narratív tárgyból elbeszélő —' szemléltető tárggyá vált. Megállapítja, hogy a szemléltető eszközök fejlődésének eredménye a szaktanterem, amely visszahat a szemléltető eszközök fejlődésére.

7 A történelemtanítás továbbfejlesztésének kérdésével szerkesztőségi cikk is foglalkozik a Történelemtanításban. Szól a korszerű történelmi műveltségről, s bővebben a történelmi megismerés lehetőségeiről, módjairól, eszközeiről, a szemléletesség kérdéséről. Kiemeli, hogy a megismerés eszköze a megfigyelés, a kísérlet, a vita; módja: a tankönyv, feladatlap, kabinet, szaktanterem, iskola és múzeum, tömegkommunikációs eszközök, levéltári anyag, egyéni és csoportmunka, írásos és tárgyi eszközök komplex felhasználása. Foglalkozik a történelmi megismerés szintjeivel, absztrahálási lehetőségeivel, fokozataival is. Megtudjuk, hogy az új tantervi tervezethez részletes feladat — és követelményrendszer készült.

8 A korszerű történelemtanítás kérdése azonban nemcsak a szaksajtó témája volt, hanem a Magyar Történelmi Társulat és az Országos Pedagógiai intézet által létrehozott konferenciáké is. 1975-ben a Történelemtanítás és múzeum, 1976-ban a Történelemtanítás és levéltár, 1978-ban a Történelemtanítás és könyvtár konferencia megrendezésére került sor. Mindegyik konferencia a maga keretei között azt a kérdést vizsgálta: hogyan tudják 548