Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Dóka Klára: Az Országos Öntözésügyi Hivatal szervezete és iratainak forrásértéke / 525–532. o.

rási duzzasztó) a Hivatal 1940-ben már jelentős eredményeket mutathatott fel, és így az elkövetkező évek fő feladata a gyakorlati hasznosítás megszervezése volt. Az eredményesség biztosítására az Öntözésügyi Hivatal saját kezelésben kísérleti öntözőtelepeket létesített (pl. a Hortobágyon és Tiszaörsön), és mintatelepeket rendezett be az egyes birtokosok földjein, ahol a tulajdonosok költségén, de a hivatal tervei és műszaki ellenőrzése mellett folyt az öntözéses gazdálkodás. Tervbe vették, hogy a munkába bevonják a vízszabályozó társulatokat is, amelyek belvízcsatornái száraz időben öntözővíz szállítására is alkalmasak voltak. Problémát jelentett az öntözések megszervezésénél a korabeli birtokrendszer. Tiszaigaron próbatagosítást hajtottak végre, mert különben nem tudták volna átvezetni a földeken a csatornákat. A tagosítást, társulatok irányítását, minta-öntözőtelepek szervezését az Öntözésügyi Hivatal a minisztérium segítsége nélkül nem tudta megoldani, ezért volt szükség a bizottság folyamatos működésére.

24 Az Országos öntözésügyi Hivatal terv- és iratanyaga 56,41 fm terjedelemben az Országos Vízügyi Levéltár őrizetében van.

25 Az anyag általános iratokból, tervekből, építési iratokból, kisajátításokból, számvevőségi és vegyes iratokból áll. A Hivatalban vegyes iratkezelés alakult ki. Az iratok zömét a központban iktatták, sorszámos, alszámok nélküli rendszert alkalmaztak. Az iratok általában iktatószámaik növekvő sorrendjében kerültek az irattárba, az egyes nagyobb létesítményekre vonatkozó anyagokat viszont a legkorábbi irathoz csatolták, néha több éven keresztül is. Az ilyen csomagokhoz külön iratjegyzék készült. Az iktatott, általános iratokban a Hivatal egész működése nyomon kísérhető. Sok anyag vonatkozik szervezésre, kinevezésekre, napidíjasok alkalmazására. Az építési munkákkal kapcsolatban találkozunk — többek között — a tiszafüredi öntözőrendszer,

26 a békésszentandrási vízlépcső,

27 a hódmezővásárhelyi öntözőrendszer,

28 a hortobágyi árvízkapu

29 irataival; de sok iktatott irat van a kísérleti- és minta öntözőtelepekről is.

30 Az általános iratok legérdekesebb része kísérletekkel és tanulmányokkal kapcsolatos. Részletes beszámolók készültek a kísérleti telepeken és egyéb öntözőgazdaságokban elért terméseredményekről, az öntözés gazdasági hasznosságáról.

31 Iratkezelés szempontjából az anyag másik részét a tervek és építési iratok alkotják. A terveket dosszié rendszerben helyezték el, a dossziékon sok esetben szerepel a kísérőirat iktatószáma. Az eredeti iktatószámot abban az esetben is megőrizték, ha a kísérőiratokat (megbízás, teryjóváhagyás) esetleg más iratokhoz csatolták. Az iktatott iratok ilyen összekapcsolása eleve szükségessé tette a tervek külön kezelését. A vízhasznosítási ügyeknél az egyes létesítményekre vonatkozó terveket munkaszámmal látták el. A Hivatal tervtára rendkívül gazdag anyagot tartalmaz. A vízhasznosítási osztály egyes dokumentációiban műleírások, többféle méretarányban készült helyszínrajzok, az öntözőcsatornák hossz- és keresztszelvényei, a vízkivételi mű műszaki rajzai találhatók. Az anyagot esetenként talajmechanikai felvételek, a művelési ágakról készült térképek egészítik ki. Legtöbb dokumentációt a békési,

32 endrőd-farkaszugi,

33 hortobágy-borsoslaposi,

34 kunmadarasi,

3S kunhegyesi,

36 mezőtúri,

37 tiszafüredi,

38 tiszaigari,

39 tiszaderzsi

40 öntözőtelepekről találunk. A tervek másik része a Tiszavölgyi Főcsatornára, a hortobágyi árvízkapura, a békésszentandrási vízlépcsőre - tehát a Hivatal központi munkáira vonat529