Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Dancs Istvánné: A koalíciós időszak közoktatási rendszeréről, 1945–1948 / 513–524. o.

Dancs Istvánné A KOALÍCIÓS IDŐSZAK KÖZOKTATÁSI RENDSZERÉRŐL 1945-1948 A társadalmi rendszer demokratizmusának egyik megbízható fokmérője az iskolarendszer. A gazdasági kiváltságaikat, osztályuralmukat féltve őrző feudális és kapitalista uralkodó osztályok a saját érdekeiknek megfelelő iskolarendszer megszervezésével biztosították kiváltságaikat a művelődés és a kultúra terén is. A kizsákmányoló társadalmakban nyíltan vagy burkoltan zsákutcás iskolarendszerek védik az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát. A magyar iskolarendszer osztrák—német példák nyomán a kiegyezés után alakult ki. Ekkor születtek meg azok a közoktatási törvények (az 1868. évi XXXVIII. te. a népiskolákról, az 1883. évi XXX. te. a középiskolákról) melyek kisebb-nagyobb változtatással egészen 1945-ig megszabták iskolarendszerünk struktúráját.

1 Ismeretes, hogy az 1868. évi XXXVIII. te. Európában az elsők között írta elő a kötelező népoktatás bevezetését. A törvény végrehajtása azonban súlyos akadályokba ütközött, amelyek a kötelező népoktatás általánossá tételét lehetetlenné tették. A XIX. század második felében az ország a gazdasági és kulturális elmaradottság állapotában volt. A törvényhozók önmagukkal kerültek ellentmondásba, mivel a végrehajtás előfeltételeit nem teremtették meg, nem gondoskodtak az iskolahálózat következetes kiépítéséről. Másfelől a különböző társadalmi osztályok iskoláztatás iránti igénye is nagyon eltérő volt. Az elmaradt kisparaszti gazdaságok nem igényelték az iskolázottságot. A munkásosztály és a szegényparasztság életszínvonala pedig olyan alacsony volt, hogy a 8—10 éves gyermek munkábaállítása a családok számára létszükségletet jelentett. így állhatott elő az a helyzet, hogy a századfordulón a tanköteles gyermekek közül kb. „egymillió nem részesült semmiféle oktatásban."

2 Megvizsgálva a felszabadulás előtti feudálkapitalista Magyarország iskolarendszerét azt látjuk, hogy az már a tankötelezettségi kor derekán három részre szakadt. Tízéves koruktól kezdve a gyermekek háromfajta iskolában folytatták tanulmányaikat. A gyermekek 75%-a a 4 osztály elvégzése után a 6 ill. 8 osztályos népiskolában, 18%-uk a 4 osztályos polgári iskolában, 7%-uk pedig a 8 osztályos gimnáziumban tanult tovább.

3 E három iskolafajta először is abban különbözött egymástól, hogy mire képesített. A népiskolai bizonyítvánnyal rendelkező gyermek semmiféle felsőbb iskolába nem iratkozhatott be, ennek az iskolának nem volt képesítő jellege. A polgári iskola is zsákutcás iskola volt: ennek az iskolának a 4 osztályát elvégző 14 éves gyermek beiratkozhatott olyan középfokú iskolákba, amelyekben korlátozott érvényességű érettségi bizonyítványt kapott, ezzel azonban az egyetemre már nem lehetett beiratkozni. Csak a 8 osztályos 513