Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Bernáth Zoltán–Pecze Ferenc: A történeti grafológia határai / 493–499. o.

hez juthat, stb. Ennek hiányában az egyébként kifogástalan eljárás esetén is, egyoldalúan kiszolgáltatott lenne. Jelenlegi témánk keretei között, a de lege ferenda megoldások kutatása előtt, a történeti grafológiát kell biztosabb alapokra helyezni. A múltra vonatkozó elemzések sok segítséget nyújthatnak napjaink eseteire alkalmazandó eljárások megbízhatóságának fokozásához is. Ide kívánkozik még egy megfontolást érdemlő jelenség: nagy íróink ezzel kapcsolatos felfogása és munkamódszerei. Utalunk Móricz Zsigmond éppen olyan történeti személyek kézírásához is fűzött észrevételeire, akikről szóló elemzésekkel majd alább találkozunk. Czine Mihály érdemesnek tartotta kiemelni: „az olyan kérdéseket is történelmi tanulmányok alapján tisztázta Móricz, hogy Báthory Anna szőke volt-e, vagy barna -, krónikákból, levelezésekből ..." beszélteti a régmúlt tényeket. (Uő., M. Zs. Bp., 1968. 128.1.) Az írónak ugyanez a gondossága csendül ki Móricz Virág vagy Vargha Kálmán megállapításaiból is. Báthory Gábor betű vonalairól Móricz feljegyezte - mint Csáky Edit nemrégi beszámolójából kitűnik -, hogy „könnyelmű, bátor, erős ember, szerencsétlenül vagdalódzó, gondatlan, pompázó ..." A tudomány különféle ágainak (történész, nyelvész, orvos) képviselői mellett tehát a szépirodalom mesterei is megnyilatkoztak. Erre vonatkozóan még számos hazai és külföldi példát sorakoztathatunk fel. A hivatkozott Levéltári Szemle-beli recenzió mellett később a történeti grafológiáról jó néhány magvas vélemény hangzott el. Ezek a szintén tekintélyes helyeken (pl. az MTA központi folyóiratában) napvilágot látott megnyilatkozások diametrálisan eltérő két álláspontot tükröznek. Figyelemre méltó, hogy Benedek István az írásfejtő (karaktergrafológus) közreműködését munkaviszony létesítésénél vagy bírósági eljárásban - szigorúan megszabott feltételekkel - hasznosnak tartja. Ezeken túlmenő alkalmazásával szemben viszont, a szokásos magával ragadó érveléssel, határozottan elutasító nézetet képvisel. A történészt óva inti, hogy „ellenőrizhetetlen lélektani kalandokba" bocsátkozzék, ehelyett — frappírozva mondja - „egyszerűbb, ha az óbudai javasasszonyhoz fordul". Ugyanebben az összefüggésben csaknem egyidejűleg Szilágyi Ferenc nyelvtudós bővebb példatárral érvel. Szöges ellentétben a tagadással vagy akár kétkedéssel, a pszichografológia (továbbra is megtartja a Benda által kezdetben használt szakkifejezést) eredményeit elismeri. Az íráselemzés — mutat rá — „mikroszkopikus finomságú s hitelességű metszetek készítésére képes, amelyek segítségével azután a kutatás tovább nyomozhat". E vélemények között tehát egymást kizáró számottevő különbségek vannak. Jóllehet az exkluzív minősítésektől és a „kézírásmezőkön való hatáskeltő kalandozásoktól" óvakodni kell, mégis vannak tudományosan ellenőrzött eredmények. Mindenekelőtt a fiziografológia adott használható egzakt levezetéseket. Ezek érvényét azonban szűkíti, hogy eljárása gyógyászati szemléletben bontakozott ki. Újabban Kiss Lajos (Az igazságügyi kézírásszakértői vizsgálat alapjai Bp. 1977) E. F. Burinszkij következtetéseit is ehhez az irányzathoz sorolja. Egyesek tagadják, hogy a kézírás alapelemét és kombinációját tanítással meg lehetne változtatni. Az emberi tulajdonságoknak e tekintetben születésnél fogva való elrendeltetését hangsúlyozták. 495