Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - KRÓNIKA - Horváth Zoltán–Pecze Ferenc: Két évtized nemzetközi tudományos együttműködésének újabb eredményei: a 16. (budapesti) jogtörténeti konferencia / 459–465. o.

lására vonatkoztak. Újabbkori városigazgatási haladó hagyományaink egyik fontos szelvényét a jogfejlődésünkről néha hézagosan tájékozott külföldi szakemberek is konkrét elemzésben ismerhették meg. Hosszabb időtartamot átívelő előadások az intézmények sajátos periódusváltásait szemléltették. A történészek és jogtörténészek, valamint gyakorlati szakemberek régóta gyümölcsöző kapcsolatai is újólag teret kaptak. Egymást támogató munkájuk egyebek mellett azért hasznos, mert jobban megvilágítja a jogintézmények történeti és valós hátterét. Az itt szerepelt történészek közül Kállay I. a magyarországi gazdasági igazgatásnak a kiegyezéstől a felszabadulásig végbement regionális fejlődését taglalta az előzményekre is alaposan visszatekintve. Külön utalt tárgyának az agrárproletár mozgalommal a századforduló után fennállott szoros összefüggésére. Egyes uradalmak (Dessewffy stb.) két világháború között érvényesült igazgatásszerkezetét is ábrázolja. Szintén több időszakon keresztül vezetett Máthé G. előadása. A városigazgatási felügyelet szabályozástörténeti hézagainak következményeit és erőteljes központosításának fordulóit értékelte. A második csoportba sorolhatók Senkowski, Izdebski (Varsó), Lysiak (Krakkó), Ciagwa (Katowice), V. Gionea (Bukarest) előadásai. Ezek tárgyát azon közigazgatási területek képezték, melyekre a dualizmus államai intézményeinek kimutatható hatása volt. Ezt megokolja, hogy mind Lengyelország (így Galícia), mind Románia (Erdély) egy része korábban a kettős monarchiához tartozott. Különösen tanulságosak az egymást felváltó államrendszerek igazgatási szervezetének változásai (Pauli és Izdebski előadásai). Miikova meggyőző képet adott nemzeti referátumában a múlt századi Szófia közigazgatási szervezetéről. A bolgár 1886-os törvény a városigazgatásba viszonylag haladó vonásokat vitt be, de a központi államszervek az önkormányzatokat a gyakorlatban ténylegesen korlátozták. Ugyanitt találjuk a már említetteken kívül H. Schröder, H. Kunstchke (Berlin), J. A. Szkripilev (Moszkva), E. J. Stumbina (Riga), L. T. Maes (Antwerpen), Holk (Amsterdam), Ziegler (Jéna) anyagait. Ezek a fellépések az eddigi jogtörténeti nemzetközi tanácskozások sikereként könyvelhetők el. Európa egymástól távol fekvő országainak jogfejlődése között is voltak kölcsönhatások. Kiemelést érdemel Maes előadása, aki Belgium és Közép-Európa, illetve Magyarország XIX. századi hatályos városi és regionális igazgatási szervezeteinek párhuzamát vonta meg. A szocialista és a polgári államtípus összehasonlítása és konfrontálása szempontjából jelentős a szovjet, valamint az NDK igazgatástörténet tanulmányozása. Német városintézmények XIX. századi polgári fejlődését H. Kuntschke mutatta be. Szintén a jelzett időszak vetületében Schröder a község intézményére és elméletére vonatkozó felfogást vizsgálta. L. E. van Holk hazája 1851. évi municipális törvényének jellegzetességeit ecsetelte. Az orosz burzsoá városi önkormányzatok szocialista átalakítását Szkripilev világította meg. 462